Jól értettelek mindig.

 

Most is azt próbálod bizonyítani, hogy igazából két akarat van, a két szellemi valóságé, az Istené és a Sátáné. Az ember akarata csak annyi, hogy e kettő közül választhat.

 

Ezt a következő gondolatod alapján is bizonyíthatom:

Azaz az emberi akarat ettől még köszöni jól, megvan, de nem függetlenítheti magát e hatások alól, mert akkor is elérik, ha azt mondogatja magának, hogy én most CSAK a magam akaratából döntök így vagy úgy!

Á, dehogy, nem így van.

 

Szóval az emberi akarat nem akarat, hanem szolgálat valamilyen tőle független akarotok végrahajtásában, amelyek közül CSAK választhat.

 

Hát pont azt szerettem volna korábban kifejteni, hogy nem így van. Az ember igenis akarhat egyéb dolgokat, mint ezek a tőle függetlenül elvárásokat támasztó akaratok.

 

Úgy érzékelem, hogy nem látod a szabadság lényegét, amely nem egy akarati hálózat egymásba szövéseinek egy felülről lefelé haladó láncolata, amelyben minden láncszem önként kapcsolódik a láncba és folyamatosan várja a felülről érkező rávonatkozó utasításokat. Vagy egy idegen hatalom nyomásának enged és nem kapcsolódik önként  a láncba, ilyenkor mehet a gyehennára.

Ez az elképzelés az, amivel egyáltalán nem értek egyet.

Ez az elképzelés azt tételezi fel, hogy Isten egy Úr, mint a Mózes idején, és szigorú szolgálati rendszabályok szívből való betartásával fogja meghatározni minden ember tennivalóját.

Én azt állítom, hogy Jézus ezzel ellentétben Isten egy Atyának nyilatkoztatta ki, aki a gyerekeit az önállóságra és a szabadságra teremtette meg, és az az akarata, hogy minden gyermeke megállhasson a saját lábán.

 

Minden hazugág és félrevezetési szándék azt a célt szolgálja, hogy az ember soha ne legyen érett felnőtt, hanem maradjon irányítható báb, amit ide és tova hájt bármilyen tanítás szele. Amely tanításokról soha ne legyen képes eldönteni, hogy az igazság vagy hamisság talaján született. Így azt sem fogja tudni eldönteni, hogy a tanítás Istentől van-e vagy sem.

 

Az elmélet, amit te hangsúlyozol, az a szigorú alkalmazkodás az Isten akaratához, precíz összehangolás felülről származó elvárásokhoz, azt jelenti, hogy nincs benne megértve az önállóság jelentősége, és így korántsem lehet mondani róla, hogy "szuverén akarattal egyenló".

 

Az a szigorú összehangolás Isten akaratával pedig valójában nem más, mint a legszigorúbban vett biblikus filozófia, amely az igén állva elvet minden dolgot, amely nem egyezik vele.

 

Jézus nem szolgai módon engedelmeskedett a Getsemáné kertben, hanem a tennivalók meglátása alapján önként elvállalta a következményeket. Ez azonban nem "szolgaság". A szolga nem dönt, hanem végrehajt, az a dolga, Jézus pedig elvállalt. Jézust szolgának minősíteni a Getsemáné kert története alapján azt jelenti, nem értette meg az ember Jézus szeretetét.