Szia!

 

Légyszíves hagyj Nekem békét ilyen "tiltáslisták" emlegetésével! Én nem beszéltem semmiféle tiltáslistákról, ezt tartsd meg magadnak, ha akarod, mert én nem erről szóltam!

Nem parancsolatok követéséről beszélek, hanem Istennek az emberrel megismertetett aktuális akaratának a szívbőli követéséről, azaz Isten személyének magának a követéséről, akár az azzal szemben ágáló emberi akarat ellenére is! Erről írok folyamatosan, s ilyen tartalmú kijelentést (Isten aktuális akaratának a követése) tettél végre Te is egy-két napja. Mert Isten aktuális akaratáról írtam hetekkel ezelőtt is eleget, amivel látszólag pl. korábbi, szintén Istentől kapott parancsolatot hágtak át ("Ne ölj!"), de amiatt jogosan, mert az aktuális akaratot követték.

Nem a parancsolatok összessége számít tehát, hanem Isten aktuális, és az emberrel megismertetett akarata.PONT.

 

Jó lenne, ha azt is észrevennéd, hogy írtam én az ember saját akaratáról is bőséggel az előző hozzászólásaimban, sőt szinte csak arról írtam! Minek mondod hát azt, hogy

"ez például folyamatosan kimarad a számításaidból"? 

Dehogy "marad ki", hiszen mindvégig elsődlegesen arról írok!!! Sőt, e topikban hetekkel ezelőtt szintén erről írtam bőségesen! Ahogyan a két szellemi valóságra nem jöttél rá (amit pedig a topikodban most is kifejtettem, meg hónapokkal ezelőtt is többször!), úgy most sem jössz rá arra, hogy mikor, s miként írok az emberi akaratról? Most Te teljesen komolyan nem érted ezeket a minimális összefüggési szinteket? Most írjam le ismét, ezer+egyedszer? Miért nem érted meg elsőre?

Na mégegyszer:

 

1. Isten akaratából jött létre az ember. Isten akarata az volt, hogy az ember a saját akaratát úgy fogalmazza meg, hogy figyelembe veszi abban Isten akaratát, s azzal összhangban marad.

 

2. A Sátán is felkínálta az embernek a saját akaratát, és egy adott pillanatban sajnos azt vette figyelembe az ember a saját akaratának a megcselekvésekor.

 

3. Az ember azóta is - akarva, vagy akaratlanul - gyakran vesz figyelembe sok döntésénél valamely akaratot a sajátján kívül is. Vagy a tradícióit befolyásolta erősen az egyik szellemi valóság akarata pl. a neveltetésével, vagy a mikrokörnyezetét, vagy személyesen az embert magát, vagy mindez együtt.

 

Egy biztos Jézus tanítása szerint:

minden embert befolyásolni akar mindkét szellemi valóság az adott szellemi valóság (Isten, vagy a Sátán) akaratának, kívánságának a megcselekvésére (Ján. 8,42-44.). Nincsen kivétel, csak az, hogy intenzívebben megy-e valamely emberért, közösségért a szellemvilágban a harc, a küzdelem, vagy úgymond a korábbi eredmények determinálják az egyén későbbi cselekedeteit, s az illetőt szinte reménytelen az egyik szellemi valóság hatása alól kihozni.

Ezen az alapon mondta azt a démon Jézusról és Pálról, hogy "Jézust ismerem, Pálról tudok", azaz megtapasztalták azt, hogy mindkét ember a másik szellemi valósághoz tartozó ember. Ennek ellenére támadták életük során mindkettejüket, de odatartozónak mondták Őket.

Ilyen alapon mond az Ige számos helyen a gonosz fiainak, a Sátán gyermekeinek embereket, akiket csak rettentéssel lehet kihozni az adott szituációból.

Ilyen "rettentés" (a kakasszó bizonysága) és a "Sátántól való kikérés" (Jézus külön imája a tanítványaiért) alapon jött ki Péter abból az ingatag helyzetéből, hogy egyszer a Szent Szellem ment belé, és szólt belőle, majd még tán azon a napon maga a Sátán szólt szintén belőle.

 

Megy a küzdelem az emberekért, s az emberi akaratnak az egyik vagy a másik szellemi valóság akaratával való összhangba kerüléséért! Ezt lásd! Azaz az emberi akarat ettől még köszöni jól, megvan, de nem függetlenítheti magát e hatások alól, mert akkor is elérik, ha azt mondogatja magának, hogy én most CSAK a magam akaratából döntök így vagy úgy!

Á, dehogy, nem így van. Mert biza a számos döntési feltételt is általában valamelyik szellemi valóság befolyásolta már korábban, s már azt is fel kell ismernie az embernek, hogy melyik elékerült döntési szempont mögött mi van, mi rejtőzik? Ha egy ember a Szent Szellemben jár, akkor "az tanítja meg mindenre" (Ján. 14,26.), Jézus akaratára, Krisztus teljességére. Magyarán a hívő embernek az az akarata, hogy a saját akarata a Szent Szellem vezetése által összhangba kerüljön az Atya akaratával, úgy, ahogyan a Fiú akarata összhangba volt mindig az Atyja akaratával.

Így lesz a saját akarata egy magasabb szintű, tökéletes akarat tartós befolyásában, de megmarad szuverén akaratnak is egyben. Így hozta összhangba Jézus is a legnehezebb óráiban a saját akaratát az Atyja akaratával (Luk. 22,42.), mert tudta, hogy az a tökéletes akarat, s nem a tökéletlenebb, azaz az emberi gyengeséggel átitatottból származó. Ez van elénk adva mintaként, a keskenyebb, olykor nehezebb út, az emberi akaratnak az ilyen alárendelése a tökéletes isteni akaratnak, de egyazon győzelemmel a végén.   

 

Beszélsz itt gyakorta szolga, meg fiú szerep kettősségéről. Ezek nem egymással szemben megfogalmazott állapotok az Igében, nagyot tévedsz, ha így látod!

Jézust is nevezi szolgának az ó- és az újszövetség is (Máté 12,18.; Ésaiás 42,1-4.). A Getsemané kertben látható, hogy az Ő saját, erőtlenedő emberi akaratát nagy keservvel, de alárendelte szolgai módon Isten tökéletes akaratának.

Péter beszél a szabadság és az (Isten)fiúság összhangjáról az 1. Péter 2,15-17-ben. Ez a kettős valóság tehát összhangba kerül a hívő életben, mert különbség van a szabadság és a szabadosság között, s emiatt a szabadságot Istennek szolgálva kell megélni, de úgy, ahogyan mondja Jézus az Istennek szolgáló igáját - s annak a Szent Szellem segítségével könnyűvé, lazává, gyönyörűségessé válását.

Mert, ha nem építi az Úr a(z ember) háza(/á)t, akkor nem épül, de ha építi az Úr is, akkor könnyű és gyönyörűséges a (szellemi) ház építésének a valójában nehéz munkája.

 

Látom, hogy még mindig nem érzékeled azt, hogy a szívben gondolati szinten szép alaposan megtett gonosz cselekedetek (pl. a felebarát feleségének gondolatbéli megkefélése) bizony nagyonis bűnök. Ez a Te dolgod, meg a hozzád hasonlóké. Máté nem írta le tévesen Jézus szavait, erre a szívükből megtért hívő ember lelkiismerete a bizonyság, amely a megtért hívőben háborogni kezd, ha ilyen gondolatok kezdik kerülgetni. Én tudom miről beszélek.

 

Ha Te nem így vagy ezzel, akkor ebből is látszik, hogy más szellemiségek vannak bennünk, mert más dolgokon kezdenek el háborogni! Merthogy a bennem lévő szellemiség háborogni kezd ilyen gondolatok előkerülésekor, s megerősít abban, hogy Máté helyesen jegyezte le Jézus szavait. A Benned lévő szellemiség nem háborog ezen, hanem "Isten szép teremtményeit" (idézet Tőled) gondolatban nyugodtan és szabadon megkefélhetőnek mondja.

 

Na ez is különség tehát közöttünk.

 

 

Üdv.:

 

vm