Ha ismernéd Pált, kedves takarito (szerintem legalábbis), nagyon meg is szeretnéd. Mert korántsem rosszat akart, és a jót sokkal inkább akarta, mint te, vagy én. Ezért én nagyon szeretem. Szeretem merészségéért, őszinteségéért, hogy Istent annyira szerette, hogy az embereket annyira szerette, szóval egy nagyszerű, kedves, szeretetreméltó ember volt, aki választottsága miatt nagyon komoly terheket, kísértéseket is kapott. És oly összhang, oly sok ismeret (nem földi, evilági) volt Pállal, hogy ...

Persze olykor megközelíthetik foszlányokban az okoskodók is, ennek magam is voltam nem egyszer tanúja. Én is hajlottam néha az okoskodásokra, mert képességeim erre alkalmassá, sőt, nagyon alkalmassá tesznek. De nekem szerencsém volt, mert én urat találtam, akarom mondani, ez az Úr talált meg engem. És nem hagyott okoskodásaimban, hanem valódit adott, miért is gyönyörködni tudok a szép rendben, összhangban, szabadságban, és szeretetben. Más meg (épp most olvastam egyik fórumtársamat) mindenféle kigondolásokat talál, csak, mert hol ennek, hol annak nem tud megfelelni, köztük egész lényeges dolognak sem. És mivel kigondolásaiban szövetségesekre lelt azokban, akik szintén elforgatják a dolgokat, oda jutott, hogy már én vagyok elforgató, noha valaha élvezte azt az összhangot, szépséget, szeretetet, amit én észrevettem, amiről írtam, és amiért hálákat adtam.

Mit is mondjak? Csak annyit mondok, szerintem jó dolog a hűség, az Isten iránti bizalom, ha ez a testünknek nem is tetszik (testünk még nincs megváltva, nem Isten dolgait szeretné, inkább Ellene igyekszik). Mindamellett, hogy én utálom a szabályokat, lemondást, emberválasztotta hülye szertartásokat, megkötéseket.

Ilyen gondolataim támadtak.

CSerfa