Frost: Elnézést az érintettektől, nem akartam leszólni ezt a muzsikát, nem is szeretem az ilyesmit, csak reagálni akartam érdemben a beajánlott zenére.

Hanem akkor már én is élnék a lehetőséggel, de igyekszem szigorúan tartani magam a topiktémához: az elmúlt egy-két évben találtam rá véletlenül két olyan zenekarra, amiről amúgy tán sose hallottam volna, és engem speciel mindkettő emlékeztet valamiképp - de egymáshoz képest eltérően - a Solarisra.

Az Ananda Shankar Experience-t úgy is hívom magamban, hogy az indiai Solaris: hót modern és egyúttal teljesen tradicionális dzsesszrock, profi hangszereléssel megtámogatott szitárjáték (Ananda, ha minden igaz, Ravi Shankar unokaöccse). Rákeresve a neten, azt találtam, hogy volt már több évtizede is lemeze, meg most is van egy új - hogy közte működött-e vagy sem, fogalmam sincs. Ami magával ragadott, az a közelmúltban megjelent Walking On című album. Ének nincs, csak őrülten változatos formában történő, improvizatívnak tetsző, de nyilván nagyon gondosan kidolgozott, erős és kifinomult ritmusháttérre épülő, gazdag hangzásvilágú pengetés.

A másik, amit szívesen ajánlok a figyelmetekbe -  és nem is először teszem e helyt -, az az Ars Nova. Azt hiszem, ilyen néven már több zenekar is létezett a történelemben; amire én gondolok, egy japán csapat, hölgyekből áll (!), a kilencvenes években zenéltek, és onnan ismerhetjük őket elsősorban, hogy egy színpadra léptek kedvenceinkkel az 1995-ös Los Angeles-i ProgFesten (szerepel az előadásuk, a Solarisé mellett, az akkor kiadott videón is). Szóval ők japánok és lányok, de mint akik kislányként a Solarison nőttek fel (és valószínűleg sci-fi mangákon) a nyolcvanas években: nagyon invenciózus, helyenként durván összegabalyodó, máshol végtelenül finom és kellemes dallamú sci-fi/dzsessz rockot játszanak. Mintha egy Ghost in the Shell-szerű filmhez írt soundtracket hallanánk. (Albumaik címei ilyenek: The Book of the Dead; Biogenesis Project; Goddess of Darkness)

Akinek van érkezése, próbálja ki ezt a két együttest is, megéri.