Van egy alapvető probléma nálad, hogy a bűnüket ószövetségi (szolgai) szellemben ítéled meg, azaz tiltások alapján. Holott Jézus alapján már az igazság az ami számít, aminek előfeltétele az ember, az élet és az Isten megértése. Aminek alapján tud az ember igazságosan dönteni. EZ az újszövetség szelleme.

 

Az Isten ugyanis nem az ember helyett akarja eldönteni a feladatait. Magának az embernek kell eljutni oda, hogy önállóan tudjon különbséget tenni igaz és hamis cselekedet között. A tiltások nem tanítják meg az embert gondolkodni, csak alkalmazkodni és engedelmeskedni. A tiltások szükségességére való hivatkozás azt segíti, hogy az értelmessé válni akaró embert visszaszorítja a gyermeki, vagy még rosszabb gondolkodni nem szabadó szolgai szintre. Jézus egyáltalán nem ezt az útvonalat mutatta, hanem a szabadság megértése felé tanított mindenkit.

Magát a Bibliát is lehet úgy használni, hogy hosszú tiltáslistákat állít össze magának az ember belőle, amit aztán esetleg egy egész elbutított gyülekezettel is el akar fogadtatni, hosszúra nyújtott bizonyítási magyarázatokkal. Holott a cselekedetnek nem a tiltáslistákból kell kiindulni, hanem a megértést tanúsító szivből magából kell származnia. Na és mi van ha az ember elesik mert próbál őszintén gondolkodni lés cselekedni és esetleg vétett egy ilyen tiltólista ellen? Fel kell állítani, kijavítani a hivbát és próbálkozzon megint. Nem pedig büntetésekkel fenyegetni, ami a tiltáslisták szigorú velejárója.

 

Másik dolog. Nem csak Isten akarata van, meg Sátán akarata, hanem az embernek is van akarata, és azért az is  döntő. Ezt például folyamatosan kimarad a számításaidból. Például egy valaki azt akarja, hogy palotát építsen, egy másik azt, hogy présházat, a harmadik azt, hogy templomot. Nem mindent akar a Sátán, és nem mindent akar az Isten sem.

 

A kívánságokat és a szándékokat válasszuk határozottabban szét, mert megfogalmazásaid mindig a kívánságokra vezetik vissza a gonoszságok okait. Holott a gonoszság azokban a szándékokban rejlik, amiket a sötétségben élő ember a kívánságai kielégítésére mások életének és vagyonának megrontását tervezi el.

 

Azért mert az evangélista slamposan fogalmaz a gonosz kívánság megfogalmazásával, még lehet jól érteni Jézus mondanivalóját. A kívánság ugyanis nem terelődik, hanem a test szükségeletei feltámasszák, akarattól függetlenül. Hogy mit kezd a feltámadt kívánságával az ember, az viszont az ő szándékain múlik.

 

Mivel a gonosz cselekedet egy másik ember élete, szabadsága és vagyona ellen elkövetett cselekedet, a gonosz szándék ennek az elképzelt terve, de még nem bűn.

 

Tehát nem arra van igazán az a jó és gonosz közötti különbségtétel, hogy az ember önmagáról tudja mi jó és mi rossz neki. Segíthet annak megértésében, hogy a másiknak mi jó és mi rossz, amit ha sikerrel megért, azonnal látható, hogyan tud neki jót cselekedni vagy gonoszat. Az az igazi működése annak a jó és gonosz tudásának az, amikor a jó és gonosz eldöntése nem megértésből származik, hanem tiltáslistákon meghatározott szabályok betartásából. Az értelem ennek a hamis működése alól tud felszabadítani.

Amit mondasz, hogy az Ige bőséggel írja le azt, hogy melyek az ember testi természetének a jó, és melyek a gonosz, rossz kívánságai, s harmadikként - melyek vannak ezek közül időelőttiséggel rossznak, időbeniséggel pedig jónak minősítve ezek pontosan ezt az ember megismerése és megértése nélküli szabálylisták összeállítását jelenti, egy halmazt a jó és gonosz ismeretéről, ami az ember alkalmazkodását és engedelmességét követeli meg és nem hagyja az ember értelmét megeleveníteni.