Az alábbiak egy volt kollégámmal történtek. Dióhéjban annyit, hogy a srác olyan típus, aki bambán átcsámpázik az életen. A kapcsolati tőkéjének köszönhetően ide-oda veti a jó sorsa.

Nemrég Dél-Amerika egy kevésbé ismert országában jártak. Egyik este már nagyon unatkoztak, a tévéműsort úgysem értették (ezt is ő fogalmazta így), hát elhatározták, hogy becsajoznak. Előbb ittak egy kocsmában, aztán felcsíptek két prostit az utcáról. Megalkudtak, hogy ennyi és ennyi, a csajokkal is ittak még, aztán ki-ki a maga szobájába ment velük. Volt kollégámnak a pia miatt nemigen ment a dolog, úgyhogy elmutogatta a csajnak, hogy húzzon haza. Csakhogy a csaj – mert ez mindenütt a világon így van – pénzt követelt tőle. Volt kollégám, aki semmilyen nyelven nem beszél, összeszedte a filmekből vett pár szavas szókincsét, és kinyögte: – No fakifaki, no manimani. (No fucky, fucky, no money, money.) Végül is a csaj egy fillér nélkül ment el.

Amikor a volt kollégám idáig ért a mesélésben, nem értette, miért nevet mindenki. Hozzáteszem, egy csöpp humora nincs, az egészet közönyösen adta elő. De ez még nem minden.

Másnap a reggelinél a másik hapsival megtárgyalták, hogy kinek hogy sikerült az éjszaka. Volt kollégám elmondta, hogy őt kiütötte a pia, meg balhé volt a prostival, de végül is nem adott neki semmit. Erre a másik: – Hülye vagy? Én ezeknek mindig egy kétszázforintost adok, szerintem nagyon örülnek neki.

Szóval így is lehet öregbíteni jó hírünket...