Kedves takarito!

 

Mondd, ha nincs, nem is lehet köztünk párbeszéd, akkor hogyan felelhetnék? Minek? Mire lenne jó? Neked nem használ, az igazságnak nem használ (szerintem van abszolút igazság, és te ellensége vagy). Nekem sem használ.

Te egy rendes embernek tűnsz, ha nem hitbeli dolgokról lenne eszmecsere, szívesen beszélgetnék veled, különösen, ha belátnál olykor ezt-azt.

De mivel hitbeliekről van szó, egész más a helyzet. Úgy vélem, elmentem addig, amíg lehet, van, akit nálad jobban szeretek, nkább Neki engedek. Meg is mondom, hogy gondolom ezt:

Azt vélem, te nem az igazságot keresed, hanem ki akarod kupálni magad, felvértezni az olyan emberek érvei ellen, mint én vagyok. Ehhez meg nem vagyok asszisztens. Pontosan ellenkezne szándékaimmal, dehogy akarok egy fejlett, képzett, tapasztalt ellenséget Istennek (az én Istenemnek persze).

Remélem, ezt megérted.

Becsüllek szelídségedért, állhatatosságodért, elégedj meg ennyivel.

De mi egymással szemben állunk, és ezért kereken megmondom, ha valami veszélyeset (túl jót-jónak tűnőt) szólsz, tán én is megszólalok, hogy nem is úgy van a dolog (ha a Biblia igaz, persze), hogy ne érvényesüljön, amit te akarsz. Nem becstelenül teszem ezt, és nem rosszindulatból, éppen nem.

Mondom, emberileg szimpatikusnak talállak.

 

CSerfa