Amennyire a linkemet végigolvastam, eleinte a nemzetállam ideológiája eléggé megfertőzte a klánok tagjait ahhoz, hogy legalább részlegesen és bizonyos esetekben a nemzetállam érdekeit előnyben részesítsék klánjuk érdekeivel szemben. (Egyébként a klánok azok nem valami stabil képződmények, alklánok áttekinthetetlen szövedékére esnek szét, két klán háborújában egy alklán szembefordulhat saját klántársaival és a rivális klán oldalára állhat, stb.)

Mohamed Sziad Barre a legnépesebb klán néhány (kisebb) alklánjára támaszkodott elsősorban, de eleinte még más klánokat is bevont a vezetésbe. (A puccsa előtti többé-kevésbé demokratikus rendszerben a legtöbb klán - ilyen vagy olyan módon - képviselve volt az irányító testületekben, államigazgatásban, és a hadseregben.) Azonban amikor valamely beosztottjával vitája támadt, automatikusan az illető klánja is ellenséggé vált, faluit a Vörös Sapkások (megbízható elit alakulat) felégette, stb.

Így a rendszer bázisa folyamatosan csökkent, 1988-tól a Mogadisu környéki Hawiya törzs is a rendszer ellenségei közé soroltatott, vidéken ellenük is irtóhadjáratok indultak. A hawiyák lázongásai hamarosan Mogadisuban is kezelhetetlenné tették a biztonsági helyzetet (a főváros lakossága is zömmel ebbe a törzsbe tartozik), és amikor a hawiya felkelők komoly fegyverkészletet zsákmányoltak, támadásuknak a kormányerők már nem tudtak ellenállni.

Az 1988-tól egyre hevesebb polgárháború miatt a kormány bevételei csökkenni kezdtek, miközben részben az elnyomó intézkedései Amerikában kedvezőtlen sajtóvisszhangja, részben pedig a hidegháború vége miatt az amerikai pénzügyi segély is kezdett elapadni. Ezek híján egyre kevésbé lehetett a hadsereg nehézfegyverzetét fenntartani. A demoralizálódott kormányerők maguk is lassankint hadúri milícia szintjére süllyedtek, akiket 1991 januárjában ki is vertek Mogadisuból a hawiya lázadók. (United Somali Congress) A központi hatalom bomlása miatt ezzel párhuzamosan másutt is a helyi klánok függetlenedtek. Legjobban a volt Brit Szomália járt, az ottani többségi törzs vezetői lényegében egy független államot hoztak létre (az utóbbi időben már EU segélyeket is kap), illetve némi harcok után az ország északkeleti csücskében Puntföld néven is létrejött egy kvázi-független állam.

Az ország nagy részén eközben a klánok áttekinthetetlen és folyamatosan változó szövetségei és háborúskodásai uralták a helyzetet, Mohamed Sziad Barre saját csapatai (néhányszor még megpróbálta ugyan a főváros visszafoglalását) gyakorlatilag már legkésőbb 1992-re teljesen saját törzsi területeikre szorultak vissza (azt hiszem még azt is nehezen tudták megtartani).