Szia!

 

Rég volt, hogy elszállt hozzászólásom, emiatt nem próbálkoztam a vágólapra való tétellel. Hiba volt, hogy nem tettem.

 

"Szívvel hiszünk az igazságban, és szájjal teszünk vallomást az üdvösségre" - mondja Pál. Azaz szívvel, élő bensővel, élő lelkiismerettel kell hinni, s nem letompítottá váltan, vakon, vakhittel, holmi értelmi, lelki(ző), elkölcsiségben kimerülő szinten.

 

A krisztusi lét, krisztusi teljesség ugyanis több, mint holmi erkölcsiségre való eljutás, holmi igazságosság - az igazi Igazság teljessége nélkül. Mert az Igazság - maga Isten, az igazságosság pedig mindig valamihez viszonyítva rendelkezik csupán igazságtartalommal, márpedig egyvalamihez viszonyítva rendelkezhet valódi igazságtartalommal - magához Istenhez, az Igazsághoz magához viszonyítva.

Minden más "igazság" csupán igazságosság - az Ige szerint. Sajnos Károli nem tett ki igazán magáért, amikor ezeket a különböző valóságokat (Igazság és igazságosság) fordította.

Mindegy, ez van, de azért mi lássuk, láttassuk legalább a különbséget, ha Ő már nem láttatta.

 

Üdv.:

 

vm