A FIDESZ kormányzásának idejénkonszolidált, sikeres gazdaságot örökölt.

 Kormányzásának sikerét nem kockáztatta egyetlen szükséges reformmal sem, amely reformokról köztudott, hogy bár hosszú távon elkerülhetetlenek, rövid távon mindig népszerutlenek. Sot, korábbi reformokat is részlegesen visszavont (lásd nyugdíjreform) a népszeruség-hajhászás jegyében. Retorikájában a Kádár-rendszerben kialakult és mélyen rögzült, a mindenrol gondoskodó állam nosztalgiájára épített, miközben a valóságban - a választási évet kivéve - konzervatív, monetáris szemléletu gazdaságpolitikát folytatott. Megindított olyan politikai kampányokat, mint a Széchenyi-terv. Az ilyen, adókból megfinanszírozott kampányok óriási elonye, hogy az adófizetok - helytelenül, ám tényszeruen - nem érzik magukat kárvallottnak, a nyertesek viszont úgy érzik, Orbán Viktortól személyesen kaptak valami fontosat. A Széchenyi-tervnél csak a terv propagandája volt fontosabb. Azoknak a millióknak, akik természetesen egy fillért sem láttak a Széchenyi-tervbol, a fejükbe sulykolt tévéreklámokból az a benyomásuk keletkezhetett, hogy egy hozzájuk mindenben hasonló vállalkozó kapott támogatást. Ettol a benyomástól csak egy lépés volt abban hinni, hogy elég a Fideszre szavazniuk, és a következo négy év alatt egészen biztos, hogy rájuk is sor fog kerülni.
A Fidesz azonban elvesztette a választásokat, és egészen bizonyosak lehetünk abban, hogy nem a gazdaságpolitikája miatt vesztett. A Fidesz azért vesztett, mert a választást a Kisgazdapárt és a MIÉP immár párt nélkül maradt szavazóinak megnyerésével óhajtotta megnyerni.