A Nagy Esemény
> Szabó Béla István 2006. június 25. 00:00>> A Nagy Esemény előtt harmincnégy nappal egy felségjelzés nélküli repülőgép> szállt le a repülőtéren.> Két tucat civil ruhás, de katonás tartású férfi szállt ki belőle.> Más katonás civilek várták őket a betonon, egy félreeső hangár mellett.>> Majd a következő napon a katonás civilek kis csoportokban ellepték a > várost.> Vidáman beszélgetve, de alapos figyelemmel sétáltak végig a főutakon,> benéztek a mellékutcákba, fölmentek néhány ház tetejére, becsöngettek> egy-egy lakásba és kikéredzkedtek az erkélyre.> Sok fényképet készítettek.>> Majd egy betonbunker mélyén egy nagy asztal körül találkoztak a külföldi > és> a belföldi civilek és már senki sem volt barátságos.> Vitatkoztak és színes vonalakat húztak a város térképére.> Végül elkészült egy zölddel, egy pirossal és egy sárgával behúzkodott lap> meg egy zölddel is, pirossal is és sárgával is behúzkodott.>> Majd másnap kettő híján minden katonás civil hazarepült.> A kettő beköltözött egy belvárosi irodába, több más civil csatlakozott> hozzájuk hazájuk követségéről. Fölszereltek egy rádióadót.> Útikönyveket, telefonkönyveket, térképeket vettek elő.> Egy vastag szemüvegű alak elkezdte átnézni a helyi lapok utóbbi három> hónapban megjelent számait és jegyzetelt.>> Majd egy következő napon egy kormányépületben összegyűltek a város> közműveinek bizonyos, a nyilvánosság előtt sohasem szereplő munkatársai, a> csővezetékek, csatornák, drótok, távvezetékek, pincerendszerek, > légópincék,> vasúti átjárók és a folyó alapos ismerői.> Mindegyikük elmondta gyorsan és szakszerűen a szakterületére vonatkozó> megjegyzéseket a színesen vonalazott térképek megrajzolóinak.> Azok néhány helyre vörös felkiáltójelet tettek, feletettek néhány kérdést,> felírtak néhány adatot és nem mondtak semmit.> A közművesek nem kérdeztek semmit.>> Majd néhány nap múlva a két repülőgéppel érkezett férfi és két követségi> titkárnő korán reggel nekivágtak a városnak.> Egy régi, elegáns szállodában reggeliztek, a mellette lévőben ittak egy> kávét majd elsétáltak lassan, komótosan egy harmadikba ebédelni, egy> negyedik halljában itták meg a konyakot, egy hegytetőn, az ötödikben,> teáztak, végül betértek vacsorázni egy hatodikba.> Két szálloda között, az autóban röviden elmondták egymásnak > észrevételeiket,> jegyzeteltek és rajzoltak.>> Majd a rákövetkező délelőttön az irodában megbeszélést tartottak a helyi> összekötőkkel.> Három szállodáról dossziét fektettek fel.>> Majd másnap a helyi erők egy-egy tagja elment a három szállodába, > megkereste> az igazgatót, a zárt főnöki irodában igazolta magát, sétálni hívta és a> nyílt utcán fülébe súgott - a szó szoros értelmében: súgott, fülbe! - egy> rövid mondatot.> Az igazgatók először elsápadtak majd elvörösödtek, majd megvakarták a> tenyerüket és mindegyik azt kérdezte: mikor?> Válasz nem volt.>> Majd az ez utáni reggelen a szállodákban megjelent egy csomó férfi és nő > és> elkezdték átvizsgálni az épületeket a pincétől a padlásig és tovább: a> tetőkre és kinéztek és még a kéményseprőket is kihívták.> Benéztek a mélyhűtőkbe, a takarítószeres raktárakba, az elnöki > lakosztályok> neves művészek alkotta festményei mögé.>> Majd mikor vége lett az utcai és szállodai és csatornabeli és könyvtári és> légtéri vizsgálatoknak, katonák, civilnek kinéző titkos emberek kezdtek el> tanácskozni egy parancsnoki harcállásponton, a vastag betonfödémre> telepített parkban, a város közepén, ahol a környékbeli gyerekek > játszottak.> Miután a terem gondosan lezárt ajtaját az illetékes tiszthelyettes elsőnek> fölnyitotta és a villanykapcsolót fölcsapta, így szólt a lámpákhoz:> - Most három hétig égni fogtok! Rend legyen ám!>> Majd egyszer csak, ki tudja melyik pillanatban szivárogni kezdtek a hírek.> Ellenőrizhetetlenek.> Ellentmondóak.> Biztosak.> A várost egyre jobban betöltötte a lappangó feszültség.> A közrendőrök eleinte nem értették, miért küldik ki őket egyre és egyre> razziázni, miért kell begyűjteniük minden valaha is fegyveres bűntényt> elkövetett személyt, miért kell eltávolítani bizonyos közterületekről a> hajléktalanokat, miért kell megverni a visszasomfordálókat.>> Majd egy városkörnyéki falu egy bizonyos utcáján, az úttest közepén > megállt> egy fekete civil autó.> Kiszállt belőle a zseblopási alosztály vezetője, komótosan szivarra> gyújtott, nyitva hagyta autója ajtaját, a nyílásában hagyta a > slusszkulcsot> és szép nyugodt léptekkel, kigombolt kabátban besétált egy frissen > épített,> nagy, vörös cserepes házba, annak is a konyhájába (a ház legnagyobb> helyiségébe!) és így szólt az ott vacsorázó nagycsalád tagjaihoz:> - Jó étvágyat! Szúrjatok le egy disznót!> Legyen vidám tor!> Mulassatok!> Három napig egyőtöket sem akarom a falun kívül látni!> Mondjátok ezt meg a többieknek is! - és a szivarját belenyomta az asztalon> heverő szalonnabőrbe.> Égett szag lepte el a helyet és zsír sercegése.> A vastag bőr összekunkorodott és összezsugorodott.> Az asztal körül senki sem szólt egy szót sem.> Az alosztályvezető visszaszállt érintetlen autójába és elhajtott.>> Majd elkezdték behivatni a számon tartott bűnöző főnököket és szelíden, de> határozottan kértek egy-két dolgot. Szerte a városban a korábbinál> többszörösen több fül kezdett fülelni, figyelni bizonyos elkiáltott,> elsuttogott, elköpött szavakat a piacokon, boltokban, kocsmákban, > parkokban,> mindenhol.> Mindent jelentettek.> Majd bejelentették a Nagy Eseményt.> Minden lap megírta, minden adó sugározta a hírt.> Gondosan megszerkesztett dezinformációk futottak be a szerkesztőségekbe.> Ki, mikor, hol, kivel, miért, mit fog csinálni.> Majd mire ez megtörtént, a csatornarendszert és minden föld alatti járat> átvizsgálása befejeződött, bizonyos helyeken fehér kereszteket festettek > fel> a falra.>> Majd a nagy esemény előtti éjjelen a város azon főutcáit, amelyet a > térképen> valamely színes vonallal megjelöltek, ellepték a szikrák.> A gyárakból összeszedett és teherautókon a helyszínre vitt mesterek> lehegesztettek minden csatornafedlapot.> Éjfél után néhány perccel megszólalt a telefon a betonszobában és egy> férfihang csak ennyit mondott bele: tizenegy negyvenhat.> A kagylót tartó katona felugrott és belekiáltotta a terem légterébe > ugyanezt> a két számot.> A térképasztal mellette egy külföldi meg egy helyi parancsnok ült.> Egymásra néztek és csettintettek.> Hírtelen minden megélénkült.> Parancsok röpködtek. Ilyesfélék:> - Rendőrök az alsó őrhelyekre!> A gázálarcos rendőrök levonultak a csatornába, s ki-ki a maga keresztje> mellé állt.>> Majd nemsokára a pályaudvar irányából egy kiáltás szállt végig a > kanálison:> - Megjött! Megjött!>> Végre 1946. december hatodikán Tito marsall elvtárs megérkezett > Budapestre.>>>>>> |
