Én meg azt gondolom, hogy az individualista társadalmak nem véletlenül néznek szembe egyre súlyosabb gazdasági problémákkal. Az európai társadalmak a szociális ellátórendszerek terén, az amerikaiak meg fokozódó importfüggőségük révén kerülhetnek gondba, és mindkettőnél azért nem lép fel a problémák megoldására a kormányzat, mert a megoldás az életszínvonal csökkenésével járna. Továbbá nem véletlenek az egyéb problémák sem - az alacsony születésszámtól és az ehhez kapcsolódó bevándorlástól kezdve az egyes országokban megmutatkozó, honvédelemmel kapcsolatos közérdektelenségig sok minden. Ismerőseim jelentős részének álláspontja utóbbi kérdésről pl. az, hogy "ha háború lesz, én úgyis lelépek innen." Most a magyar demokráciáról nem is beszéltem, amelyik a permanens populizmus miatt lényegében a teljes gazdasági csőd szélére sodródott. Szóval helyhez és időhöz kötötten sikeresek ezek a társadalmi rendszerek - az persze kétségtelen, hogy jobbat a saját magunk számára nem látok, meg nem is szeretnék másmilyen rendszerben élni. (Olyan rendszer, ahol még el bírnám viselni a létezést, egy kb. a háború előttihez hasonló autoriter, de viszonylag liberális rendszer - sajnos egyáltalán nem tartom kizártnak, hogy mai fejemmel még ott is a szabadság elviselhetetlen hiányára panaszkodnék.)