Kezd vallástörténeti vitává válni, meglehetősen történelmietlen összehasonlításokkal (az iszlám elterjedésének kora és körülményei vs. a szinkretisztikus zsidó szekta a centralizált Római Birodalomban). Úgyhogy azt gondolom, nem itt folytatandó, bár nincs ellenemre.

Nem csak a júdeaiak világképéből következett a meghaló-feltámadó isten és a többi szinkretisztikus kontamináció, hanem a Közel-Kelet e tekintetben burjánzó és akkorban már neoplatonikus interpretációkkal is megerősített közhiedelmeiből, melyek azután Európában is készen megtalálták a maguk pogány (kelta és egyéb) szubsztrátumait.

Ez tehát a monoteizmus szigorú fegyelme utáni gondolati fellazulás, visszaesés és engedés a monoteizmus által meghaladott mágikus eredetű hiedelemvilágnak. nem rovom fel persze a dolgot a gentilesnek (még így történelmietlen játékból sem), mert egy törzsi-nemezti vallás egyistenét nyilván nem fogadhatták el univerzalisztikus istenként.

Lesüllyedt kultúrjavakról van itt szó....