Nem, ellenkezőleg, legalábbis én úgy gondolom. A vallásos narratíva, az éppen arra szolgál, hogy megértetlen és megérthetetlen tudattartalmakat valamiféle komplexnek látszó és megvilágosodást ígérő értelmen túli lebegésben tartson, ahol minden utal valami mélyértelmű, csak avatottak által felfedhető jelre, ahol a dolgok egymással és az emberrel misztikus rokonságban vannak, ahol a szó maga is mágia és a világ állapotai mágikus ráhatásokkal megváltoztathatók.

Tehát az nem úgy volt, szerintem, hogy az ősember "nem értette" a villámlást, mondjuk, és valaki "racionálisan megmagyarázta neki", hanem úgy, hogy megpróbálta megmagyarázni, olyan irracionális hipotézisekkel, amelyek a világképéből következtek és amelyek ma is makacsul tartják magukat.

IF we analyse the principles of thought on which magic is based, they will probably be found to resolve themselves into two: first, that like produces like, or that an effect resembles its cause; and, second, that things which have once been in contact with each other continue to act on each other at a distance after the physical contact has been severed.

The former principle may be called the Law of Similarity, the latter the Law of Contact or Contagion. From the first of these principles, namely the Law of Similarity, the magician infers that he can produce any effect he desires merely by imitating it: from the second he infers that whatever he does to a material object will affect equally the person with whom the object was once in contact, whether it formed part of his body or not.