Értelek én, de épp a vallások 'kreációjának' ügyére próbáltam rákérdezni. Ha abból indulok ki, hogy a vallások elterjesztésének hatékonysága egyenesen arányos a megérthetőségükkel, akkor a kereszténység alapítói mintha nagyon rossz lóra tettek volna vagy kétezer éve. Kis előrelátással sejteni lehetett volna, hogy ilyen gubancos teológiából jó, ha egy helyi szekta kialakulhatott volna valamelyik antiochiai ház garázsában, több nem nagyon.. 

Egyébként a szentkultusz tképp. valamifajta pótléknak tekinthető, amit a politeizmus alkonya után elvesztett a jónép, a Szentháromsággal egy helyre sorolni nem nagyon célravezető. Dávid Ferenc és az unitáriusai megpróbáltak híveket szerezni annak idején az eltörlésével, de Erdély határain túlra nem nagyon jutottak már el vele. A lényeg, hogy a hármas utolsó két személyét a kereszténység Isten földi megjelenési formáinak tekinti (míg, kvázi az első személynek magát Istent) és ezekben a megjelenési formákban hisz, egy fokkal magasabbra téve a mércét, mint mondjuk a muzulmánok Mohamed tiszteleténél. Szvsz az egy égi Isten összekeverése egy másikkal elég problémás lenne, illetve az ezervalahányszáz békés egymás mellett élést nézve mégsem az, de ez már külön történet..