Ugye-ugye, nem én vagyok olyan béna. Még jó, hogy Emese is olvassa a fórumot. A honlapokkal annyi a gondom, hogy nem értek se románul se németül. Na majdcsak megoldom. Te Peti, ezeket az időtartamokat szó szerint értetted?? Azért ez borzalmas. Van nekem is egy-két sztorim a MÁVról, de azok semmik a tieitekhez képest. :) Képzeljétek, a multkor kiscicát szállítottam a vonaton! Olyasmi volt, mint Ödönke, csak fiú. :) Kis Magnumos dobozba zártam, és mikor jött a kalauz, ráraktam a kalapomat, hogy szimpla csomagnak nézze, mert nem tudom, hogyan kell állatot szállítani. (Mármint milyen feltételekkel.) Igenám, de elaludtam, és a kalap lecsúszott, a kalauz meg visszatértében kiszúrta a lyukakat a dobozon. Namost ez egy kétméteres, kétajtós szekrény méretű, ijesztő sárga, kutyapofájú hapsi volt, szal mikor rákérdezett, mi van a dobozban, hát, nyeltem egyet, de nem mertem füllenteni. Amint megtudta a doboz tartalmát, ez a jó ötvenes férfi nyomban átalakult nagy, csillogó szemű kisfiúvá. Hihetetlen volt...

A robbanócukrot sosem szerettem. De a dunakavicsot igen! És a nagy piros, kakasos nyalókát! És a méhecskés, illatos radírt, meg a matricás rágót meg PEZ cukorkát. És mégvalamit. Ki emlékszik a KAJLA csokira??? Na én azért tudnék bármit adni. Piros volt a papírja és sárga kutya volt rajta. Olyan finom csokit azóta sem ettem. Aki olyat tud nekem szerezni, kívánhat hármat. :)