Sziasztok!

Koson is ugyanígy június elején voltunk, pont azért, hogy ne legyen tömeg, és ott nem is volt. Onnan 20-án indultunk haza és akkorra már bizony érkeztek vendégek szép számmal, úgyhogy szerintem akkorra már a parton ott is sokan voltak. Nem volt gond még nekünk, hogy le kelljen menni napágyat foglalni. Az étterme jó volt, sokféle étel, mindenki talált magának kedvére valót. A bárja már egy kicsit más, tényleg nem lehet összehasonlítani a Török ML-ekkel. A szobáik szerintem hasonlóak, mint általában egy ilyen nyaralásokon, tiszták, nem túl nagyok, de voltam már kisebben is. A lényeg, hogy nekünk sokkal jobban bejött a kosi, mert sokkal nyugisab b.

Törökországi negatívumokról annyit, hogy végül is nem a szállodával volt baj. Mindegyikünk elkapott valami kis bacit, én még mindig szenvedek tőle. Férjem és kislányom, hánytak, lázasak voltak. Kislányomnak az első hét végén betörött a feje, mentővel korház, összevarrták stb.... A második hét végén, amíg még nekem nem volt semmi bajom :-), jött egy minitornádo a strandon, felkapott két napágyat és napernyőt és az egyik rajtam landolt, a derekamon. Hát mit mondjak, hirtelen azt hittem lebénultam. Szépen lenyúzta, azóta már szép lila az egész derekam. Én is megjártam a korházat. Ezután a férjem egy kicsit ki volt akadva, hogy ha tudják, hogy itt ilyen előfordul akkor miért nem rögzítik jobban ezeket a napernyőket. Két ember vitte el az ágyunk mellől annyira nehéz darab. Azt mondták a szállodában, hogy ilyen sajnos van. Órákig nem tudtam elhessegetni a gondolatot, hogy akár a kislányomra is eshetett volna, vagy a rúdja a hátamba fúródik.... De szerencsére nem így történt. Egy darabig viselem még a nyomát, és remélem hamar elfelejtjük. Ezért egy kicsit kellemetlen volt a nyaralás, és jó volt hazajönni. Ilyen még velünk sosem történt, hogy mindenkit ér valami, de még olyan se volt, hogy egy kicsit betegen jövünk haza.

De amúgy tényleg szuper szálloda, csak most valahogy nem vágyom vissza Törökországba.