Lukácsnál nem a maga szerepe a lényeg, ha észrevennéd, hanem azoké, akik elmondták Neki a történteket első kézből,

"akik kezdettől fogva szemtanúi és szolgái voltak az Igének." Na mindezek bizonyságtétele - bizonyosság,

"azoknak a dolgoknak a bizonyossága, amelyekre taníttattál."

 

Persze Te nem hagyod magadat "ezekre a dolgokra taníttatni", hiszen ezek bizonyosságát nem fogadod el igaz bizonyságnak, s nem ebből indulsz ki, ha némi ellentmondást találsz. Mert ha igaznak éreznéd a szívedben e "Neked tanított dolgokat", akkor igaznak látnád és abból indulnál ki az ellenmondásosnak tűnő dolgok vizsgálatakor is. És akkor szorgalmas keresés után megtalálnád a bizonyosságot az ellentmondások feloldására is. Mert aki keres az talál, s a zörgetőnek ajtó nyittatik. De Te nem zörgetsz, nem keresel, ahogyan az emmauszi tanítványok is lusták voltak Jézus szerint (Luk. 24,25-27.) a bennük feltolult kérdések miatt zörgetni az addigi írások kapuin Isten felé - válaszért, s már-már lemondtak arról, hogy abból választ kapjanak a bennük feltoluló kérdésekre.

 

Te is lemondtál az előtted lévő írásokból megkapható feleletekről. Ez ugyanolyan hiba, amelyet az emmauszi tanítványok vétettek volna -, ha nem szól Nekik időben Jézus. Azonban amikor elkezdte Nekik - még ismeretlenül, azaz nem tekintélyből! - "magyarázni" az addigi Írásokból a válaszokat, akkor Ők figyeltek rá, azaz nem elhessegették, mondván, hogy

"ez tele van ellentmondásokkal, s ezek biztosan tévedések is egyben",

hanem a végére akartak járni az egésznek, s nem voltak hajlandóak elengedni a Nekik beszélő embert, hanem

"kényszerítették Őt mondván: Maradj Velünk".

 

Ha az ember tanusít odaszánást az Ige elé adott formája elé, akkor megismerheti az abban bizony benne lévő hiteles bizonyosságokon keresztül a benne lévő igazságot.

Ha nem tanusít odaszánást, akkor nem jut el oda, ahová az emmauszi tanítványok, akiknek az addigi írásokon keresztül is be tudta egy látszatra ismeretlen személy bizonyítani azt, hogy bizony az írások és Krisztus kapcsolata közvetlen, az írások lényege Mózestől és a prófétáktól fogva az Őfelőle megírattak.

 

Én csak sajnálni tudom azt, ha nem érkezik meg Beléd az emmauszi tanítványok odaszánása, ami kicsit megkésett volt Jézus szerint, de még éppen idejében volt ahhoz, hogy

"felismerjék Őt!"

 

Emiatt nem ismered fel Te egyetlen Írásban sem Krisztust, mert sem ismeretlenül, sem ismert módon nem Krisztus tanít Téged.

 

A Pál tanításainak pedig SEM "szorgalmasan jártál a végére", én számos ALAPhiányosságát mutattam ki az írásodnak (nem szóltál az 1. Kor. 6,18-ról, sem az Eféz. 5,29-ről, sem Filippi 4,6-ról), s ezen hiányosságokból adódó vaskos tévedéseiden felül még számos dologban mutattam/mutattuk ki a tévedéseidet.  

 

Minek "hinnék" hát Neked? Hiszen nem Te tanítasz engem, merthogy jobb, igazabb, Mestert találtam én Nálad, AZ IGAZ Mestert! Azt, akit az emmauszi tanítványok! 

 

 

vm