Érdekes, ezt Kossuth Lajosról is megírta valamely igen nagy történész, késő van és nincs kedvem kikeresni meg törni a fejem, hogy ki, de lényegében igen hihetően elmondta, hogy ha Kossuthtal nem úgy bánnak az országgyűlési tudósításai miatt, ahogy, hanem sarzsit kap, nagy kormánypáreti vált volna belőle.

A politikusok meg mindenki motivációi időnként teljesen kisszerűek, legalábbis ahhoz képest, amilyen hullámokat vernek később. De hát ilyenek ők is, meg többnyire ilyenek vagyunk mi is. Egy pinaszag, egy rossz mondat, vagy hogy vernek az első elemiben a többiek, vagy ki tudja, lásd "egy vezér gyermekkora", iszonyú áttételeken kersztül képes működni felszínre kerülő politikusokban. Hogy a derékbatört képeslapfestői karrier, meg a magyar menye Clemenceaunak, meg ezek... ki tudja....

Persze, ezek nem igazán nyomonkövethető és szükségszerűen közhelyekben fulladó dolgok. Én például az idézetedben szereplő dialógust nem érzem életszerűnek, persze ettől még lehet, hogy így volt.