Jut eszembe, nehogy valamely mosogatórongy alól kikandikáló kitintörmelékkel elegy sárgafolyás, ha netán erre keveredne, szándékos kihagyással vádoljon meg egy négyoldalas cikk forrásmegadással kísért konklúziójának ideillesztése nyomán,

 

ami e nemes és méltó társaságban szerencsére szinte kizárt, hadd idézzek további mozzanatokat is a négyoldalas cikkből, bár azt nem ígérem, hogy minden egyes sorát, mivel van belőle szépen, tüzetes elemzés alá vetem, bát tudom, hogy a fent említett alig elgondolható mosogatórongyszagú esetben esetleg ezt követelhetnék tőlem, minden egyéb esetben tendenciozitáson gondolván rajtakapni,

 

holott azt gondolom, hogy egy forrásmegadással dokumentált cikkből a konklúziót ideidézni, melyben félreérthetetlenül szerepel az, ami szerepel, azaz hogy a zsidó nép létéből kvázievidenciaként vezethető le a magyarországi zsidó nemzeti vagy nemzetiségi kisebbség léte, aminek elismerése közviszonyainkat kényelmesebbé és jobbá tenné,

 

szóval engedtessék meg nekem az a spontán ötlet, hogy az alábbi szövegrészt is rövid értelmezés tárgyává tegyem, nem ugyan arra a szinte kizárható undortkeltő esetre készülve, amelynek valószínűtlenségéről említés tétetett, hanem az okulni képesek okulásául, illetve a fenti, kikandikálómentes zónában elgondolható méltó és tisztes és jószándékúan kooperatív ellenérvekre való felkészülésül, nyitott sisakkal:

 

"A cionista gondolkodók, Szilágyi Dénes és mások, a származási / "faji" alapon való elszakadást, kiválást hirdették, jóllehet a kivándorlás / alija szándékáig csak kevesen jutottak el. Az 1930-as évek végén, már az első két zsidótörvény hatályba lépése után, a cionista mozgalom egyik irányzata (Betar) a zsidó népi (faji) szerveződés programját hirdette. Ma olvasva, a kiváló Szilágyi okosan érvelő írásai szinte úgy hangzanak, mintha a fajelmélet zsidó változata volnának. A korabeli terminológia sallangját lehántva, észrevesszük a zsidó nép fogalmából kiinduló politikai programot."

 

A fenti sorok értelme egyáltalán nem állítható szembe az élettel összeegyeztethető állagú agysejtekkel, de még talán tracheákkal sem, az általam idézett konklúzióval, miért is lenne az, hiszen a nemes nyírségi földbirtokos-sarj összefogott gondolkodású tudós, akinek koherenciája bizonyítottan képes átívelni négyoldalas cikkeknél hosszabb lélegzeteket is, 

 

tehát e részlet  éppenséggel azt jelenti az animális és humán kommunikáció minimálprogramnak tekinthető megegyezései szerint, hogy ha lehántjuk a korabeli terminológia sallangját a cionista írásokról, azaz az akkor közbeszédszerűen alkalmazott és azóta baljós konnotációkat öltött szavakat mintegy maiakra fordítjuk, akkor pontosan azt a programot lelhetjük fel benne, azaz a zsidó nép fogalmából kiinduló politikai programot, tehát valójában semmiféle fajdühöt, hanem egyszerűen a zsidó nép létezésének tényéből kiinduló politikai programot, melyet a szerző cikke konklúziójában mind Izrael, mind pedig a galutból Izrael újjáalapításával diaszpórává vált zsidóság, nemkülönben pedig azon országok részére, ahol e kisebbségi zsidóság él, kényelmes és kívánatos és a szóbanforgó többi ország és nemzet számára hasznos és gyarapodást jelentő programnak tart.