Na, mégiscsak fenn van, beteszem a konklúziót, rövidítésekkel. A teljes cikk: http://www.es.hu/pd/display.asp?channel=PUBLICISZTIKA0624&article=2006-0618-2202-58JXDG )

 

A legjobb szándékú nacionalizmus programjában is a zsidó legkedvezőbb esélye az, hogy megszűnik zsidónak lenni.

 

Izrael Állam

A zsidó világot a XX. század közepén gyökeresen átstrukturálta Izrael Állam megalakulása (1948). Ugyanaz a helyzet alakult ki, mint amely több mint kétezer évvel ezelőtt állt fenn utoljára: van zsidó állam, és van diaszpora is.

 

A zsidó világ elliptikus szerkezetű lett, az ellipszis másik központja azonban maga is osztott: a nagy zsidó diaszporák mindegyike viszonylagosan önálló.

A diaszpora nem fogság / száműzetés többé, amit a héber galut / gólesz eredetileg jelent: a nyílt társadalom, amennyire megvalósul, a szabadság világa.

 

 A diaszpora-zsidóság abban az országban, ahol él, kisebbség marad mindig, személyes és intézményi kapcsolata Izraellel és a más országokban élő zsidókkal azonban egyre erősödni fog, beleértve utazást, migrációt, endogámiát, kulturális cserét egyaránt. Ha az ilyen kisebbséget nemzeti vagy - horribile dictu - nemzetiségi kisebbségnek hívják: hát legyen.

 

Külön zsidó öntudat

Bibó István a "zsidókérdés"-ről 1948-ban ezt írta: "Nekünk a történelem azt a leckét adta fel, hogy háromnegyed millió zsidóval együtt rendezzünk be ebben az országban emberséges világot; miután ebben megbuktunk, most ne mondjuk azt, hogy a maradék kétszázezerrel sem tudjuk megcsinálni azt, amit a háromnegyed millióval is meg kellett és meg lehetett volna csinálni."

 

Figyelmes olvasói sem szokták észrevenni, amit még mondott: "De ugyanakkor számításba kell vennünk annak a tisztázó hatását is, ha a külön zsidó öntudat vállalása és megszervezése számára tiszta és szabad lehetőségek jönnek létre" (Válogatott tanulmányok, 1986, II, p. 760 sk., kurzív az eredetiben).

 

"Él a zsidó nép"

 

 

Napjainkban gyakran felhangzik énekszóban, de szerepel példamondatként a modern héber értelmező szótárban is: Am Jiszraél haj, "Él a zsidó nép." Ha a zsidók: nép, akkor a diaszporában: kisebbség. Ha van zsidó nép, zsidó nemzet, ha van Izrael, akkor a diaszporában van zsidó nemzeti kisebbség.

 

Az identitás: személyes döntés / választás; a nemzetiségi kisebbség körüli vitáknak ez a legszélesebb körű társadalmi jelentősége.

 

Aki feledni akarja, feledtetni, eltüntetni zsidó származását, megteheti; aki meg akarja őrizni a zsidó identitást, az nem veheti támadásnak, ha nemcsak ő mondja magáról, hogy "Én zsidó vagyok", hanem más is mondhatja neki, offenzív szándék nélkül: "Te zsidó vagy."

 

Aki meg akarja különböztetni magát a többiektől, annak valami módon jeleznie kell a különbséget, ez a jel mindenképpen határ lesz, de a társadalmi integráció éppen azt jelenti, hogy a határ nem árok vagy szögesdrót, csupán sövény vagy függöny, név vagy gesztus. Az nem lehet, hogy mástól elvárom egy olyan határ tiszteletben tartását, amelyről csak én tudom, hogy van, de nincs megjelölve, nincs róla közmegegyezés; ahhoz, hogy ne meztelennek lássanak, fel kell öltöznöm.

 

A megjelölt határok különböző identitások között a társadalmi kényelmet és békességet szolgálják, ezenfelül bizonyos helyzetekben megkönnyítik vagy lehetővé teszik a választást a könnyen felismerhető alternativák közül.

 

Minél erősebb és láthatóbb a zsidó identitás, annál erősebb maga a zsidóság, és általában is annál könnyebb a társadalmi lét.

 

 

A magyar - vagy bármilyen más - kultúra (nyelv, műveltség, társadalmi viselkedés) elsajátítása a zsidó kisebbségi létben feltétlenül gyarapodást jelent, mint ahogy az erős zsidó identitás is csak színezi, gazdagítja, változatosabbá teszi a magyar - vagy más - társadalom kínálatát.

 

 

A zsidóság nép, mint minden nép, bizonyos anthropologiai, szociológiai kulturális, nyelvi sajátosságokkal, ezek a sajátosságok - folyamatos változásban - megmaradtak és megmaradnak a diaszporában is, megkülönböztetik / elválasztják más népektől, összekötik máshol élő zsidókkal, nincs ebben sem különös, sem rejteni való. A népi identitás elvben lehetséges elemei többé-kevésbé ugyanazok az egész emberiségben, de igen különböző az eloszlásuk, keveredési arányuk, kapcsolódási struktúrájuk: igen eltérő szövetet adnak, külső körülményektől és belső adottságoktól (földrajz, a létfenntartás módja, lélekszám stb.) függően. Ezért vannak különböző népek, ezért tudnak a kiszakadt népcsoportok (diaszpora) a környezetükhöz alkalmazkodni, ezért nem olvad fel új közegében minden diaszpora; nem olvadt fel a zsidó sem.