http://www.hirszerzo.hu/cikk.php?id=14302 

Bokros Lajos viszont keményebb vala.

Ezt meg GYF mondja a blogján:

,,Tegnap óta nem megy ki a fejemből az Országos Érdekegyeztető Tanácsban folytatott vita. Nagyon önérzetesen utasítottam vissza azt a fenyegetést, hogy a magyar cégek el is tudnak menni Szlovákiába – persze csak papíron –, mert ott kisebb az adó. A cégeket átjelentjük, mi meg maradjunk itt, mert az emberek mégsem mehetnek el. Itt élnek, tanulnak, dolgoznak. A hazafiság annyit ér, hogy négy százalék adóemelés már kioltja? Egyénileg persze mindenki azt tesz, amit jónak lát. De tegnap a társadalmi partnerséget megtestesítő nemzeti intézmény ülésén ültünk, ahol az országról van szó. Akik ott ülnek, azok nem magukat, és nem egyszerűen a mögöttük állók érdekeit képviselik. Itt valami többről is szó van. Pátosz  nélkül mondom: az országról. Ha mindenki ugyanazt teszi és mondja, amit az elmúlt években, akkor nem tudjuk megváltoztatni az országot. Akkor nem tudjuk jobbá tenni. Láttuk, hova vezetett, hogy mindenki csak mondta a magáét, és beérte azzal, hogy rövid távon a maga számára előnyös megállapodásokat kötött. Az ország meg fizette a számlát.  

Persze, mondhatja azt az ország egyik leggazdagabb embere, hogy akkor elmennek az országból, de mi, a többiek,  itt maradunk. Azokkal a milliókkal, akik nem mennek. Mert nem akarnak, és nem tudnak. Nekik iskola kell, meg út, meg nyugdíj, meg ezer dolog. Velük mi lesz?

Igen, volt bennem megbántottság és sértettség.

Az üzleti világ vezetői hónapokon keresztül azt mondták, hogy a választások után azonnal neki kell látni a költségvetés rendbetételének. Ők ne tudnák, ők, akik értenek a pénzügyekhez, hogy ez rövid távon nem jelenthet mást, mint azt, hogy a kiadások csökkentése mellett növelni kell az állam bevételeit?! Nincs más út! Lehet beszélni a reformokról, azok rövid távon semmit nem hoznak. Lehet beszélni az állami kiadások további csökkentéséről, de az nyugdíjcsökkentést és a családtámogatás csökkentését jelenti. Ezt akarják? Én ezt nem fogom megtenni."