Sziasztok!

 

Ehhez a témához először szólok hozzá, remélem nem tartjátok túl merésznek.

 

   Sok kárt okozott az a felfogás, hogy az újszövetségi kereszténynek csak egy törvénye van: a szeretet, és a Tízparancsolatra már nincs szükség. Gyakran hivatkoznak ezzel kapcsolatban Jézusnak erre a kijelentésére: "Új parancsolatot adok néktek, hogy egymást szeressétek; amint én szerettelek titeket, úgy szeressétek

ti is egymást" jn. 13:34). Ez a parancsolat azonban csak az értelmezésében új. Arra utal, hogy jézus tanítványai iránti magatartása és földi élete mutatta be a legtökéletesebben a szeretet mi-

benlétét, és ezáltal az isteni alap törvény tényleges kívánalmát. Ez a parancsolat azonban nem helyettesíti vagy érvényteleníti a Tíz-

parancsolatot, amely a benne foglalt alapelv részletezése, gyakorlati alkalmazásának a megmutatása. Miközben Jézusnak erre az egy idézett kijelentésére hivatkoznak, elfeledkeznek a többi, e témára vonatkozó kijelentéséről, például az úgynevezett nagy misszióparancsáról is: "Tegyetek tanítvánnyá minden népet és

kereszteljétek meg őket,... tanítva őket, hogy mindazt megtartsák, amit én parancsoltam néktek..."(Mt. 28:19-20) A szeretet jézusi, bibliai parancsát sohasem szabad függetleníteni annak gyakorlati meghatározásától, a Tízparancsolattól. Megromlott emberi természetünk folytán hajlamosak vagyunk mi emberek az önigazolás ra, a magunk javára való okoskodásra. Ne gondoljuk, hogy valaha is szükségtelenné válik számunkra a Tízparancsolat oktatása arról, hogy mi a szeretet, "nem szóval, se nyelvvel, hanem cselekedettel

és valósággal" (Jn. 3:18). Ha csak pusztán a szeretet szót tartjuk meg, és ránk van bízva, hogy milyen tartalommal töltjük meg, akkor még az isteni szeretettel homlokegyenest ellenkező dolgokat is nevezhetünk szeretetnek!

Szükségünk van a tízparancsolat korlátot állító, tiltó rendelkezéseire is, mert a szeretet "nem illeti gonosszal a felebarátot" (Rm. 13:10). Márpedig emberek sokszor vallják és elhitetik saját

magukkal is, hogy ők szeretik pl. ezt vagy amazt a családtagjukat, miközben bőven illetik őt gonosszal. A "törvény betöltése" azonban a tiltások komolyan vételénél is sokkal több. Ez az a "több

igazság", ami az üdvösséghez szükséges (Mt. 5:20; Rm. 2:13), és amelyre csak hit által juthatunk el. A Szentírás nem véletlenül említi együtt Isten parancsolatait és Jézus hitét: "Itt van a szentek állhatatossága, itt, akik megtartják Isten parancsolatait és Jézus hitét" (jel. 14:12). Isten parancsolatait csak Jézus hite által lehet "betölteni", azaz igazán megtartani.

Ezek a törvények valóban egyetemesek és biztosak, mint a természeti törvények. Maga a Teremtő állapította meg őket. Ne vitatkozzunk, ne alkudozzunk ezekkel a parancsolatokkal, ne helyezzük magunkat föléjük magabiztos bölcselkedéssel, mondván, hogy a mi esetünk más, kivételes, az

egyetemes törvény nem érvényes rá. A tények makacs dolgok, és ezek a parancsolatok feltétlen törvénynek fogják bizonyítani önmagukat, minket pedig meggyőznek végül tévedésünkről, de a

magunk kárán és esetleg későn, az üdvösség elvesztése árán.

Örök igazságok az alábbi igék:

Préd. 12:15-16

Zsolt. 1: 1-2

"A dolgoknak summája mindezeket hallván ez: az

Istent féljed és az ő parancsolatait megtartsad,

mert ez az embernek fő dolga. Mert minden cse-

lekedetet Isten ítéletre előhoz, minden titkos do-

loggal együtt, akár jó, akár gonosz legyen az."

"Boldog ember az,... [akinek] az Úr törvényében

van gyönyörűsége és arról gondolkodik éjjel és

nappal. "

Zsolt. 119:165 "A te törvényed kedvelőinek nagy békességük

van és nincs bántódásuk."

IJn. 2:3-5

"Arról tudjuk meg, hogy megismertük őt, ha az ő

parancsolatait megtarljuk. Aki ezt mondja, isme-

rem őt, és az ő parancsolatait nem tarlja meg, ha-

zug az, és nincs meg abban az igazság. Aki pedig

megtarlja az ő beszédét, abban valósággal teljessé

lett az Isten szeretete..."