Kissé kusza az érvelésed. Kapkodsz. Menjünk sorban:

"Ha vita, akkor cáfold meg azt, hogy milyen természetkedvelő felnőtt lesz abból a gyerekből, aki csak állatkertben láthat állatot..."

Mi közöm ehhez? Aki állatokat akar látni, az ne macskát nézegessen, hanem menjen ki az erdőbe, és próbáljon igazi vadállatokat megfigyelni.

"pont Te elitéled azt a sok milliónyi embert, aki nulla értékű, de mégiscsak általánosan elfogadott macskákat tart"

Elítéltem? Hol?

"...és kérlek, ne gyere megint azzal az érvvel, hogy a házában bezárva szeretheti, hiszen állítólag Te is kiengeded a madaraidat néha repülni..."

A madaraim mind olyan fajból valók, melyek őshonosak az ablakom előtt is, van belőlük kint is elég sok. S ha én kiengedem a madaramat, az nem pusztít el odakint semmit. Tehát a párhuzam sántít.

"annál sokkal komolyabb embernek tűnsz, mintsem elhinnéd, hogy a macskát bezárva lehet tartani, csak cukkolsz minket!"

Nem érdekel, hogy lehet-e bezárva tartani macskát. Az embernek három választása van: a) nem tart macskát, b) tart, de megoldja, hogy ne csatangoljon el, c) tart, és belenyugszik, hogy a macskája "fogyóeszköz", tehát amelyik rendszeresen csavarog, az előbb-utóbb otthagyja a fogát valahol.

"Apropó lepke, hogy utálhatják a lepkegyűjtők a madarakat..."

Sok lepkegyűjtőt ismerek, és egyik sem utálja a madarakat (mint ahogy én sem a macskákat). Mondtam már sokszor, hogy ne a magad részrehajlásából indulj ki. Én nem vagyok részrehajló. Azért, mert szeretem a madarakat, nem utálom a természetes pusztítóikat.