a "vidéki ember" ahogy te nevezed, annak idején és ma sem nyalta-falta a macskáját-kutyáját, nem aludt vele a szobában és nem tekintette ember-pótléknak, mint manapság egyesek. a macskának volt feladata (pl. egérfogás), és háziállat volt, nem kedvenc és nem cicusmicus, dédelgetett, fagytól-melegtől óvott ékszer. hányok, ha az hallom felnőtt emberektől, hogy "cica" meg hogy becézve beszélnek hozzá.

nekünk amúgy két macskánk van, soha még az előszobába sem jönnek be, szét is rúgnám a seggüket, ha megtennék, de jól megvagyunk: kapnak kaját és néha tejet, cserébe fogják az egereket és néha a hülyébb verebeket. ja és távol tartják az idegen macskákat.