A Biblia nagy vallásaival az a baj, hogy parancsuralmi rendzserben képzelik el az Isten rendjét, amelynek választott képviselői a földön tovább viszik isten hatalmát.

 

Pál apostol ezt nem szüntette meg, sőt ujjáteremtette:

 

Efézus 1,21-22:

Felül minden fejedelemségen és hatalmasságon és erõn és uraságon és minden néven, mely neveztetik nemcsak e világon, hanem a következendõben is:
És mindeneket vetett az Õ lábai alá, és Õt tette mindeneknek fölötte az anyaszentegyháznak fejévé

 

Pál apostol itt fosztott meg mindeneket a saját fejétől, akik az anyaszentegyházba akarnak beépülni.

 

Efézus 6,5-6:

Ti szolgák, engedelmesek legyetek a ti test szerint való uraitoknak félelemmel és rettegéssel, szíveteknek egyenességében, mint a Krisztusnak;
Nem a szemnek szolgálván, mint akik embereknek akarnak tetszeni, hanem mint Krisztus szolgái, cselekedvén az Istennek akaratját lélekbõl.

 

Hogy az elöljárói, presbiteri és püspöki szolgálat valójában egy hatalom érvényesítésének a feladatát jelenti, Pál apostolnak ebből a tanításából derül ki.

 

Szükséges tudnunk, hogy Jézus nem a Pál apostoli szisztéma szerint vázolta az Istennel való kapcsolatot. Jézus már nem Urnak hívja, hanem Atyának, vagy bölcsességének átadására felhatalmazza az Istent keresőket arra, hogy Mesternek hivhatják. Ez a kapcsolat már nem tükrözi azokat a félelemmel és rettegéssel teli szolgálatokat, aminek alapjait Pál apostol tanításával visszaállítani igyekezett a kereszténység elképzeléseibe, és a történelem igyekezett is érvényesíteni ameddig csak engedte az emberiség.

 

További témák Pál bírálatával kapcsolatban: http://jezusvagypal.extra.hu