Emlékszem amikor még alig volt kerítés a telkek között. Lovaskocsiról árusították a görögdinnyét. Roma asszonyok gyerekkel jártak kéregetni. A kocsikat a Meszes úton hagyták a férfiakkal. Az utcákon a bozótban csak keskeny ösvényen lehetett közlekedni. A haverokkal gyakran aknásítottunk. A nyári viharok után nekem, gyereknek derékig ért a meleg sár, kis világot lehetett benne építeni, hegyekkel, folyókkal. (Kaptam is vérmérgezést.)

A TSZ magtárában volt a mozi. A falunak két ”bolondja” is volt. A Hideg Jancsi a húsboltban kenyeret árult. Ha világosat kértél azt mondta: ”világos lesz, mint néger asszony valaga a homokban.” A szüreti bált a sarkon dobszóval hirdették meg. A legények bokrétás kalapban galoppoztak a Szépkilátó felé. A ”fôút” beton volt, a repedésekbôl kiszedtük a puha aszfaltot és rágtuk. A part még nem volt kikövezve. Nagy volt a nádas. A többire majd talán máskor fogok emlékezni.