Ki tudja, hol van e kép gazdája? (gpx600).

Sötéten örvénylő tengerként vesz körül
a most; múlt habjai átcsapnak felettem
hideg karokkal húznak le a mélybe
így várom a jövőt, vívódva, gyötörten.

Fáraszt most a nap, ólomként húz az élet
a színek, a fények – most nem érdekelnek
és hiába szól az illat, hiába énekelnek
csábítón szép madarai az égnek

- rohanó sorsom, adj most időt, gondolatnyit
zilált napjaim hadd rendezzem sorba -
Remények? Vágyak? Csak egy falatnyit
villantsatok, és kapaszkodom a fogókba

mert ilyen az Élet – vívnunk kell csatánkat,
hullámtarajt kell ott fenn keresnünk
s ha üvölt a szél is, akkor is: a holnap
szólít fel arra, a mélységeket mind feledjük