Én nem fordítok semmit. Használom a Bibliát, mint mindenki más.

Ha pedig van tévedés a Bibliában, akkor miről beszélünk?

 

Komolyra fordítva a szót. Akár nevelőnek, akár mesternek, akár apostolnak nevezi Pál a törvényt ami Krisztushoz vezet szerinte, mindegyikre egyformán áll a cáfolatom.

 

Mindazáltal, ha nem látszik abból a szeretet, hogy Isten csodákkal erősíti meg Jézust, akkor álljon itt az az igehely, ami ezt kimondja helyettem: Ez amaz én szerelmes fiam, akiben gyönyörködöm. Ezt az Isten mondja Jézusra az evangélium alapján.

 

Figyelmesen olvastam Pál levelét elhiheted. Azonban nem ez a sor jelenti ki az átkot, amit idézel, hanem az előtte levő sor, amiben azt mondja: (Gal 3,10) "Mert akik a törvény cselekedeteiből vannak, átok alatt vannak." Pál tehát súlyosan téved, és nem én. Ugyanis azok vannak átok alatt a törvény szerint, akik éppen nem a törvény cselekedeteit cselekszik. Ezt Pál jól idézi a te általad is idézett igehelyen, de félreértve a dolgot, rosszul használja.

 

A törvény pedig elhordozható. Számtalanszor próbáltam már a törvény betarthatóságát felhozni, az egész ószövetség arról szól, hogy milyen szabadításokat végzett Isten, milyen áldásokat osztott, amikor Izrael betartotta a törvényt (ez azt jelenti, hogy elhordozta), és hogyan vitte Izraelt fogságba, hogyan pusztított közöttük az Isten, amikor Izrael nem tartotta be a törvényt (ez azt jelenti nem hordozta el). Hol így, hol úgy, de Izrael engedelmességén sok minden múlott. Az ószövetség erről szól. Isten nem adott betarthatatlan törvényt már bocsánat, ez felér egy rágalmazással, amit Pál figyelmen kívül hagyott.

 

A zsoltárost hagyjuk, a titkos bűn kérdése más téma, a törvény betarthatóságáról beszélünk. A titkos bűn még a zsoltáros szájából is csak olyan lehet, amely megszegi a törvényt valahol, de megszegője nem tud róla. Ne vetítse senki bele például az "emberi bűnös természetet" ami viszont nem létezik, csak Pál találmánya.

 

Pedig Pál téved azzal, amikor azt jelenti ki, hogy a törvény a bőnök okáért adatott, hiába szeretnéd ezt úgy beállítani, mintha azt mondta volna, hogy a bűnök elkerüléséért adatott, mert nem azt jelenti. Márpedig ez azt jelenti, hogy a törvény szül az emberben mindenféle bűnt. Ezt máshol is hangsúlyozza Pál, tehát nem helyi tévesztésről, hanem rossz elméletről van szó Pál apostolnál. Ha mondjuk azt mondta volna, hogy a törvény a jó és gonosz cselekedetek közötti különbségtételre adatott, akkor nem lő akkora bakit, mint ahogy azt itt elkövette. De muszáj volt ezt a tételt lefektetnie, mert csak így tudta igazolni és általánosítani a megigazulás és a megváltás általa felállított tanítását.

 

A "törvény alatt valóságról". Miért mondod azokra, akik kibújnak a  törvény alól, hogy törvény alatt vannak mégis, számomra éppen olyan erőltetés mint Pál legtöbb tanítása. Azokat, azonban akik kibújnak alóla, mert nem figyelnek a törvényre és megszegik, komoly büntetésekkel fenyíti. Hátha megbánja és visszatér a törvény rendelkezései alá, hogy maradéktalanul betartsa azokat.

Azokat akik megszegik a törvényt tehát nem "őrzi" a törvény, hanem "bünteti". A törvény azokat őrzi, akik betartják a törvényt, azoktól, akik megszegik. Azokat nem szokta sem őrizni sem védeni az Úr, akiket törvényszegései miatt éppen kipusztított Izraelből. Ezt azért nem nevezném sem "őrzésnek" sem "védelmezésnek" azokra tekintve, akiket éppen eltakarított a földről.

 

A Mózesi törvényben nem időnként vagy emélezetetőleg volt meghatározva az áldozat szükségessége. Szigorú szabályai voltak, és korántsem az emlékeztetés volt az indok, hanem az elkövetett bűnök engeszteléséért kellett megtenniük.

El nem követett bűnökért még soha nem kellett áldozni. De Pál például ezt is megteszi, Isten feláldozza Fiát önmaga kiengesztelésére a következő generációk bűneiért, amit még el sem követtek, hogy előre megenyhüljön. Hihetetlen baklövés, ilyet csak egy volt farizeus követhet el. Ráadásul Jézus nevében!

 

Egyszer még megvitatjuk a "bűnös emberi természet" elméletét, mert elég hosszú. Itt annyit megemlítek, hogy megromolhat a természete az embernek, de az nem bűnös, hanem romlott. Ebből kifolyólag még mindig cselekedhet jót is meg gonoszat is. Az ember nem "test alá van rekesztve", nem "bűn alá van rekesztve", hiszen a testet az Isten teremtette és igen jónak minősítette saját alkotását. Pál ne nevezze ezt a testet "bűn alá rekesztettnek", az embert se nevezze testinek azért mert van teste, és ennél fogva lenne bűn alá rekesztve. Mert az az ige hogy "az ember testi, bűn alá rekesztve" sajnos nem jelent mást. Nem azért nem valósítja meg az ember egy törvény parancsát, mert megvalósíthatatlan, vagy mert testi, vagy mert bűn alá van rekesztve. Hanem azért mert éppen meg akarja szegni. Miért? Mert mást akar. Nem akar engedelmeskedni a parancsolatnak, (nem azért mert nem teheti, mert igenis teheti), hanem mert érdekei mást kívánnak. Pál elev rossz helyen keresi a magyarázatát a törvényszegésnek, egyáltalán nem a test a felelelős a bűnök elkövetéséért, hiszen a szenteknek és igazaknak is van testük, és hasonló helyzetben nem követnek el bűnt. De egyszerűen a tisztes polgár ember sem követ el törvényszegést, nem kell ahhoz szentnek lenni, valaki viszont elkövet.

 

Hagyjuk Jézust szőlőtőkeként emlegetni, amikor a keresztények Pál tőkéjén nevelődnek. Nem tűnik fel miért olyan gyümölcstelen és száraz a kereszténység? Pedig érthető. Pál tőkéjéből nem jön élet.

 

Mégegyszer a ki tekinthető az ószövetségben igaznak. Az igaz, aki törvény szerint cselekedett, ő az Isten előtt mindenképpen. A bűnös pedig éppenúgy, ha megfizetett a bűnéért, vagy megbocsáttatott a bűnéért. A megfizetés vagy elengedés után ő sem volt tekinthető bűnösnek. Az áldozatok nem azért rendeltettek, hogy ha az ember egyszer vétkezik, akkor örökre áldozzon mindenfélét, minden módon. Az engesztelésért kellett áldozni, és ha el lett engedve a büntetése, akkor többet nem kellett azért a bűnért áldoznia. Másfelől nem minden bűn mellé kellett áldozat. Meg volt szabva, hogy miért és mit áldozzanak az Izraeliek. Az áldozatokhoz való ragaszkodás hihetetlen előttem, amikor maga az Úr mondja hogy irgalmasságot akar nem áldozatokat, te azt gondolod, hogy egyszer vétkezett az izraelita, akkor minden évben áldoznia kellett azért, hogy eltörölje, megtisztitsa vagy emlékeztesse a vétkét?

A törvényben is van példa, hogy mivel teszi rendben a vétkes a bűnét. Megfizeti a kárt, esetleg négyszer ötször annyit ad cserébe, ad a papnak egy borjút, számtalan hely van ami arról szól, hogy jócselekedettel (nem százszor annyival, mint ahogy írod) lehetett jóvá tenni a vétket.

 

Ne hivatkozz Jézus szavára a premisszáidnál, amikor folyamatosan a törvényt, a zsoltárokat meg Pált hozod elém.