Bunyip

 

És most ugorjunk át Ausztráliába, hiszen eme kontinens sem mentes a különféle, rejtélyes lényektől. Az őslakosok által Bunyipnak nevezett lény a vizet kedveli a megfigyelések mindig mocsaras, ingoványos, növényzettel dúsan benőtt területeken történtek. Általában kutyafejű, fókatestű, szőrős állatnak írják le, ennek igazolására álljon itt az egyik szemtanú beszámolója 1872-ből, az eset Új-Dél-Walesben, a Narrandera közelében található Midgeon-lagúnában történt:

 

"Feleolyan hosszú volt, mint egy retriever kutya; a bundája mindenütt koromfekete volt és fényes, a szőre igen hosszú, kb. egyarasznyira szétterült a víz felszínén, és lazán lebegett, ahogy az állat mozgott a vízben. A farkát nem láttam, a fején is oly hosszú és fényes volt a szőr, hogy a szemét sem figyelhettem meg; a fülei viszont jól láthatóak voltak."

 

További beszámolók vannak 1821-ből, a jellemzés itt is hasonló, mint a Midgeon-lagúnai példánynál; aztán Tasmániában a Nagy-tavon egy csónakázó úriembert kishíján fellökött egy juhászkutya nagyságú példány amelyik két kis szárnyszerű úszólábbal hajtotta magát előre. 1952-ben szintén Tasmániában a Tiberias-tóban történt egy megfigyelés.

A Bunyipnak van egy másikfajta típusa is, legalábbis a beszámolók szerint, ennek hosszú a nyaka, sőt még sörényt is véltek látni rajta. A legismertebb eset 1847-ben történt, amikoris egy marhapásztor néhány elkóborolt tehenet keresett a Murrumbidgee és Lachlan folyók összefolyása környéki hatalmas nádasban. A telepvezető levélben számolt be munkása kalandjáról a helyi lapnak:

 

" Akkora volt, akár egy hathónapos üsző színe sötétbarna, nyaka hosszú, feje hosszú és hegyes, fülei nagyok, melyeket fölhegyezett, mihelyt az embert észrevevé; nyakán sűrű sörényt hordott, és két jókora agyara is volt. Emberem megfordult s elfutott az állat szintúgy megrémülvén ugyancsak elmenekülve; a fiú egy pillanatra hátranézett és megfigyelte, hogy az állat nehézkesen és döcögve cammogott; jókora farkat viselt azt azonban, hogy a ló avagy a marha farkára hasonlított-e, arra emberem vissza már nem emlékezhetett. Másnap reggel harmadmagával újfent elment arra a helyre, hogy megkeressék a nyomokat melyek elbeszélésük szerint szélesek s szegletesek valának, olyanok mintha egy ember a lágy, sáros talajba nyomta volna széttárt tenyerét."

 

Természetesen a bunyip esetében is számtalan elmélet forog fenn, ismeretlen fókafaj, esetleg egy még nem ismert, vízi élretmódot folytató erszényes, stb. Ha így van akkor talán a már kihalt Diprotodonok családjának egy élő kövülete lehet.

 

Egy őslakos sziklarajz a Bunyipról;

Fantáziarajz szintén a Bunyipról;

Diprotodon koponyája;

végül rajz egy kihalt Diprotodon-fajról: