Súlyosan tévedsz, mikor a "paidagógosz"-t egyszerűen mesternek, vagy mesterinek fordítod. Ez Károlinál "vezérlő mester", de mai nyelven egyszerűen "nevelő", azaz gyereknevelő (abban az időben a jobb sorsú rabszolgák egyik fajtája.) Tehát hasztalan próbálod ezzel is Pálba belemagyarázni saját gondolatodat, miszerint ő azt gondolta: a törvény "mesterien" vezérel Krisztusra. Ellenkezőleg: a kezdő elemek, az ábécé szintjén vezérel Krisztusra: megismerteti az emberrel a bűnt.

"Azt írtam, hogy a törvény nem tett mellette csodákat, de Isten igen." - És egy nyikkot nem tudtál kinyögni annak védelmében, hogy a szeretet bezzeg igenis tett csodákat Jézus mellett. Ezzel a magad állítását ástad el, és ennek általam történt kimutatása után hallgattál, mint a csuka.

"Azért mert meg van írva, hogy átkozott az aki meg nem marad mindazokban amik megírattak a törvény könyvében nem azt jelenti, hogy átkozott mindaz az aki megmarad mindazokban." - De ezt Pál sem mondja, ha figyelmesen olvasod. Csak hát a törvény olyan iga, amelyről az apostolok gyűlése is egyetértett: hogy ti. elhordozhatatlan. Nincs olyan ember, aki végig megmaradna a törvény szerinti, cselekedeti igazságban.

"téved abban is, hogy a törvény nem tartható be" - Akkor a zsoltáros is téved: "Ki ismerheti a bűnöket? Titkos vétkektől tisztíts meg engem, Uram!"

"A törvény nem a bűnök okáért adatott. Hanem a bűnök ellen,a törvényszegők ellen, a gonoszok ellen." - A kettő ugyanaz. A bűnök visszaszorításának és megbélyegzésének céljából.

"Az ószövetségi igazaknak pedig a cselekvésük szabályának." - De a zsoltáros méltán mondja: "Nincs egy igaz sem." Sőt, Isten még az angyalaiban is talál hibát; hogy lehetne hát igaz előtte a porból támadt ember? Megbocsátás nélkül semmiképpen.

"A törvény alatti őriztetés pedig a törvény betartására vonatkozott. Igenis parancsba volt adva Izraelnek, hogy tartsa be a törvényt" - Vaskos melléfogás. Nem azáltal őriztettek az ószövetségi emberek a törvény alatt, s nem is csak addig, amíg megtartották a törvényt, hanem azáltal és akkor is, mikor éppen megszegték.

"tehát sem Pál, sem te nem tehetsz ez alól kivételt olyan alapon, hogy be sem lehet tartani." - De ha van némi dialektikai képességed, azonnal belátod, hogy én nem "kivételt tettem" (micsoda kétbalkezes félreértelmezése Pálnak és az én szavaimnak is!), hanem megerősítttem a törvény hatályát azokra nézve is, akik éppen nem tartják be. Te pedig tagadod, hogy azokat is őrizné a törvény, akik (éppen) nem tartják be.

"[Az áldozat] Hogy fedezi el a vétket, ha állandóan emlékeztet rá?" Úgy, hogy parancsba van adva a rendszeres vétek-, bűn- és egyéb engesztelő áldozat, s nem csupán ajánlja Mózes, hogy időnként így tisztítsák meg magukat a bűntől. Tehát az idei áldozat elfedezi a tavalyi bűnt, de a jövő évre előírt áldozat emlékeztet rá, hogy idén is bűnös az ember. Nem olyan bonyolult ezt megérteni, Pál legalábbis ismerte a törvényt, neki sikerült.

"A tilalomfák és átkok egyáltalán nem azért voltak, hogy Krisztushoz meneküljön az ember [...] hanem azért, hogy a törvény megcselekvésére legyen kényszerítve mindenki." - De az ember bűnös természete miatt nem enged e törvényi kényszerítésnek, rendszeresen áthágja, így kényszerül végül Krisztushoz.

"Azt írtam nem lehet paracsncsra szeretni senkit, még Istent sem, és általánosítottam igen minden korra, hanem akkor lehet, ha megismered és megérted a másikat." - És eleresztetted a füled mellett azt a kifogásomat, hogy ha tényleg "nem lehet," akkor Isten elvi lehetetlenséget, azaz önellentmondó dolgot parancsolt az embernek a törvényben. Pál ennél szelídebben ítél, amikor azt mondja: "A parancsolat szent, igaz és jó - csak az ember testi, bűn alá rekesztve." Te az elvileg megvalósíthatatlan parancs kiadóját, azaz Istent vagy kénytelen felelőssé tenni a parancs megvalósításának kudarcáért, míg Pál Istent tisztelő módon az emberre veti a felelősséget. Nem nehéz hát a választás a te vélekedésed és a Pálé között.

"Nem fogadom el a bűnös emberi természetet igen. Mert az Istent nem lehetetlen szeretni, éppúgy nem lehetetlen az atyánkfiát sem." - "Mindenek felett szeretni," mondtam én. "Mint önmagunkat," mondtam én. Te meg lehámozod e lényegi kitételeket, s úgy hadakozol ellenem.

"Jézus szavait vonják ezek a "lehetetlenség" nyilatkozatok kétségbe, aki a világ legtermészetesebb módján képzelte azt, hogy ez lehetséges, és a szerint tanított." - Azt te csak hiszed. Mert Jézus azt is mondta: "Nálam nélkül semmit nem cselekedhettek." És ismét: "Senki nem teremhet gyümölcsöt, csak ha bennem marad." A te "legtermészetesebb" szót hangoztató pelagiánus álláspontod Jézust mint szőlőtőt rabolja meg attól a tisztességtől, hogy őbelőle induljon ki a keresztényeket jó cselekvésre képessé tevő erő.

"Állandóan ez a hivatkozás, hogy senkit nem tekint Isten igaznak, csak akinek elengedte a vétkét. Ezt a Pál apostoli gondolatot már régen ideje lenne kiivetni az emberek fejéből." - Most hivatkoztam rá először. Egyébként is igaz, hiszen Mózes egész törvénye ezen az alapon állt. Addig nem nyughattak a zsidók, amíg a főpap (évente egyszer) engesztelést nem gyakorolt a nép vétkéért. Ha valaki szándékos, súlyos bűnt követett el, az a törvény sürgető kényszere alatt volt, hogy ezalól véráldozattal szabadulást eszközöljön.

"De igen az Isten a cselekedetek alapján tekintette mindig igaznak az embert. Az ószövetség könyveiben is állandóan azt találod, hogy aki cselekszi a törvényt az ő előtte az igaz." - Csakhogy cselekedetei alapján tekintette bűnösnek is. És aki egy rosszat cselekedett, az hiába tett utána százszor jót: nem törölte ki ez a száz azt az egyet. Erre rendeltettek az áldozatok, s nem véletlenül; hiszen nincs ember, aki csak jót cselekedne egész életében, s egyszer se vétkezne.

"Elképzelhetetlen, hogy csak azért kardoskodjatok Pál tévedései mellett, mert nem értitek. Nem értitek, mert nem akarjátok érteni." - Nem: mi nem valamiféle páli tévedéseket védünk ("csak ezért" vagy másért), hanem Pál igaz tanítását képviseljük a te értetlen félremagyarázásaid és tévedéseid ellenében.

"És aki igaz létére vétkezett, annak igenis megtérésére megbocsátott. A megbocsátott szó azt jelenti, hogy továbbra is igaznak tartja." - De a megtérés mellé biznyos bűnért való és vétekáldozatot írt elő a törvény, jelezve, hogy a megtérés nem afféle rosszat jóvátevő emberi cselekedet, hanem megfordulás és könyörgés bocsánatért.

"Elesik az igaz de felkél, ha hetvenhétszer esik is el, mindannyiszor felsegíti az Úr." - Felsegíti, de az Ószövetségben ennek is a bűnért vitt áldozat volt a feltétele, jelezvén, hogy a "felkelés" nem önerőből, hanem irgalomból történhetett meg. A megbocsátást nem az ember megtérésének valamiféle teljesítménye kényszerítette ki, hanem Isten kegyelme hozta létre.

De mit is beszélek, hisze a szillogizmusomra semmit nem tudtál felelni. Jézus szava az egyik premissza, a tiéd a másik. Támadd meg akármelyiket, ha a következtetést nem tudod megcáfolni, vagy fogadd el a következményt.