HDe Pál azt állította hogy Krisztusra vezérel, sőt azt is, hogy ezt Mesterien csináélja. Nem hogy nem mesterien nem csinálja de egyáltalán nem is vezérelt. Ha ebben Mester lett volna, ahogy Pál állítja, akkor a zsidók úgy fogadták volna Jézust nicsak itt jő Krisztus, amiről a törvény írt.

 

Azt írtam, hogy a törvény nem tett mellette csodákat, de Isten igen.

 

Lássuk a Páli gondolatot:"Mert akik törvény cselekedeteiből vannak, átok alatt vannak; minthogy meg van írva: Átkozott minden, aki meg nem marad mindazokban, amik megírattak a törvény könyvében, hogy azokat cselekedje."

A törvény cseleketeiből élőknek az átok alatt léte Pál apostol egyik legnagyobb tévedése. Azért mert meg van írva, hogy átkozott az aki meg nem marad mindazokban amik megírattak a törvény könyvében nem azt jelenti, hogy átkozott mindaz az aki megmarad mindazokban. Ezt Pál apostol sajnálatos módon kitekerte. Ezért téved abban is, hogy a törvény nem tartható be, ezért téved abban is, hogy az ószövetség idején lehetett igazságot cselekedni, annak aki betartja a törvényt, és sok egyéb tévedést halmoz össze. Például az is Pál tévedése, amit éppen te hozol ezek után elő, tehát: "Micsoda tehát a törvény? A bűnök okáért adatott" Súlyos tévedés. A törvény nem a bűnök okáért adatott. Hanem a bűnök ellen,a  törvényszegők ellen, a gonoszok ellen. Az ószövetségi igazaknak pedig a cselekvésük szabályának.

A törvény alatti őriztetés pedig a törvény betartására vonatkozott. Igenis parancsba volt adva Izraelnek, hogy tartsa be a törvényt, tehát sem Pál, sem te nem tehetsz ez alól kivételt olyan alapon, hogy be sem lehet tartani. Az áldozatok nem az állandó bűnre emlékeztetésért voltak, hanem legfőképp az engesztelésért. Hogy fedezi el a vétket, ha állandóan emlékeztet rá?

A tilalomfák és átkok egyáltalán nem azért voltak, hogy Krisztushoz meneküljön az ember - micsoda hihetetlen értetlenség ez a Páli vonalon - hanem azért, hogy a törvény megcselekvésére legyen kényszerítve mindenki.

 

De reagáltam, bár nem tudom érthető volt-e ezek után. Azt írtam nem lehet paracsncsra szeretni senkit, még Istent sem, és általánosítottam igen minden korra, hanem akkor lehet, ha megismered és megérted a másikat. A jócselekedetek szeretetet szülnek a gonosz cselekedetek pedig meghidegítik a szeretetet.

Nem fogadom el a bűnös emberi természetet igen. Mert az Istent nem lehetetlen szeretni, éppúgy nem lehetetlen az atyánkfiát sem. Jézus szavait vonják ezek a "lehetetlenség" nyilatkozatok kétségbe, aki a világ legtermészetesebb módján képzelte azt, hogy ez lehetséges, és a szerint tanított.

 

Állandóan ez a hivatkozás, hogy senkit nem tekint Isten igaznak, csak akinek elengedte a vétkét. Ezt a Pál apostoli gondolatot már régen ideje lenne kiivetni az emberek fejéből. De igen az Isten a cselekedetek alapján tekintette mindig igaznak az embert. Az ószövetség könyveiben is állandóan azt találod, hogy aki cselekszi a törvényt az ő előtte az igaz. Elképzelhetetlen, hogy csak azért kardoskodjatok Pál tévedései mellett, mert nem értitek. Nem értitek, mert nem akarjátok érteni. És aki igaz létére vétkezett, annak igenis megtérésére megbocsátott. A megbocsátott szó azt jelenti, hogy továbbra is igaznak tartja.

Elesik az igaz de felkél, ha hetvenhétszer esik is el, mindannyiszor felsegíti az Úr.

 

Azt állítottam, hogy sem a törvény, sem a megváltásban való keresztéyn hit nem képes megigazítani, hanem csak az igazság megismerése.