Belharc a Fideszben

A célszemély

Nagy József

  A Magyar Nemzet április vége óta közöl a Fidesz választási vereségét elemző, meglehetősen kritikus hangvételű írásokat. A múlt hétfői számban „Egei Antal egyetemista” dolgozata jelent meg Pokorni birodalmat épít címmel. Az alelnököt helyenként alpárian támadó kolumna botrányt kavart. Vajon mi az „üzenet”? És ki üzen kinek?

Először is idézzünk a cikkből, hátha valaki nem járatja a Magyar Nemzetet. „Pokorni valójában hiperaktív szervező, akinek tehetséges informatikusok és minden hájjal megkent üzletemberek adnak tanácsokat... Az SZDSZ felé is nyúló, szerteágazó kapcsolatrendszerrel rendelkezik. Az ő parlamentben tett javaslata alapján emlékezünk meg például Magyarországon hivatalosan a zsidó holokausztról, s ő volt az is, aki a XII. kerületben siratófalat állíttatott. Jó viszonyt ápol az újságírókkal is, függetlenül azok értékrendjétől, amiből cinikusan arra is lehetne következtetni, hogy hosszú távon gondolkozik.”

Mi, cinikusan, akár arra is következtethetnénk: a szerző szerint Pokorni Zoltán liberálbérenc, hogy erősebb kifejezést ne használjunk. De tovább.

„Pokorni célja a fővárosi kulcspozíciók (elnökség, frakcióvezetés) elfoglalása mellett egy I–II–XII. kerületi tengely létrehozása lehet... ha ezt a szervezeti koncentrációt végre tudná hajtani, akkor a létrejövő – Debrecen nagyságú – gazdasági-politikai birodalom rendkívüli hatalmat biztosítana számára.” (A választási vereség után Pokorni nem vállalta a Fidesz-frakció vezetését, arra hivatkozva, hogy inkább indul polgármesterjelöltként a XII. kerületben.)

Végkövetkeztetés: „Időben meg kell azonban állítani azt a folyamatot, amelynek eredményeként a Fidesz liberális szárnyához tartozó politikus az egész konzervatív jobboldal irányítását átvegye.”

Hogy kerül e cikk a Fidesz (fél)hivatalos napilapjának tekinthető Magyar Nemzetbe? Ki írta? Ki és miért találta közlésre érdemesnek? Ki bólintott, egyáltalán kellett-e valakinek bólintania a megjelenésre?

A szerző Egei Antal, az aláírás szerint egyetemista, korábban a Vasárnapi Hírekben jelent meg néhány olvasói levele. Senkit nem leltünk, aki személyesen ismerné – még a Magyar Nemzetnél sem.

Fideszes segítőnk állítja: a lap egyik ismert publicistája rejtezik az Egei név mögött. Mi rögtön hívtuk a „megvádolt” kollégát – természetesen cáfolt.

Egy biztos: Egei információi nem szemináriumokról valók, hanem a Fidesz belső köréből. S innentől mindegy is, hogy álnéven vagy a sajátján publikál. Mert a cikk üzen, elsősorban Pokorninak, de úgy általában a Fidesznek, a jobboldalnak is. Hogy botrány lesz belőle, tudniuk kellett azt a magyar nemzeteseknek. Zárjuk hát ki gyorsan az „írt egy érdekeset valami egyetemista gyerek, hasba rúgja benne a Pokornit, a vitasorozatba jó lesz” verziót.
Már „csak” azt kéne kiderítenünk, ki a valódi feladó.

Három verziót sikerült összetelefonálnunk, magunk se tudjuk, melyiknek higgyünk.

Az elsőt több forrásunk osztja, vagyis ez a legismertebb; a második a legvalószínűbb; a harmadik a legérdekesebb.

A legismertebb.

A Magyar Nemzet fölött jelentős informális hatalommal bíró Simicska Lajos (ahogy egyik segítőnk fogalmazott: „A Lajos üzenőfüzetnek használja a lapot”) a kollégiumi idők óta Orbán bizalmasa. Az általunk megkérdezett fideszes képviselők többsége biztos abban, hogy a cikk Orbán és Simicska közös akaratából íródott. Egyik forrásunk pótcselekvésnek tartja Pokorni megtámadását. Pótcselekvésnek, ha már igazi cselekvést nem hozott a Fidesz legutóbbi kongresszusa. „Pokorni kiváló bűnbaknak. És persze Orbánnak kedvező, ha a jövő tavaszi tisztújítás előtt gyöngíti egyik lehetséges kihívóját. A XII. kerületet így is, úgy is megnyeri Pokorni, hát ütik, hogy följebb ne vágyjon.

Maradjon csak a kivezető pályán Áderrel, Deutschcsal és a most elzavart sajtófőnökkel, Hammerstein Judittal együtt. A vége megint az lesz, hogy Orbán stabilizálja a hatalmát. Meg a pártot 25-30 százalékon. És Simicskával ketten maradnak a Fidesz Rt. főrészvényesei. Ők találták ki a pártot, hogyan is nézne ki, ha most beleülne egy kakukkfióka?”

Pedig, véli egyik segítőnk, olyan nagyon nincs ok tartani Pokornitól. „Nem alternatív hatalmi centrum neki a XII. kerület, hanem menekülőút. És hát azt se hagyjuk ki a számításból, hogy öt gyereke van, el kell tartania őket. Amihez a mezei képviselői fizetés kevés.”

Nézzük a legvalószínűbb megoldást. Miszerint nem föntről, hanem alulról, a fővárosi Fidesz-frakció felől fúj a passzátszél. Attól a csapattól, amelyet Pokorni – hírlik széles körben – nem tart makulátlannak. Négy éve állítólag azért nem vállalta a főpolgármester-jelöltséget, mert nem bízik budapesti övéiben. Ráadásul ezek az övéi mára alaposan belakták kuckójukat. A csapat zárt, Orbán sem lát a kártyáiba, belenyúlni pláne nem tud, s ha néha ráküld is egy ügyeletes rendteremtőt, az hamar elvérzik a mosolygós ellenálláson, mint pár éve Deutsch.

Ennek ellenére, amikor kiderült, hogy Pokorni a polgármesterséget ambicionálja az országos politika helyett, támadhatott nagy riadalom a Kupper András vezette fővárosi Fidesz-frakcióban. Mitől is? Hát attól, hogy Pokorni nem áll meg a kerületben, hanem beül a fővárosi közgyűlésbe. És ha ott van, s kijelenti, hogy frakcióvezető kíván lenni...

Hogyan kerülhet Pokorni a közgyűlésbe? Ha az önkormányzati választásokon fővárosi listára teszi a Fidesz, konkrétan Orbán. Mikor nem kerül listára Pokorni? Ha ő maga vagy Orbán nem akarja. Ha bizalmatlanság alakul ki Pokorni körül, Orbán nyilván elgondolkodik. S talán maga az alelnök is ért a szóból.

Ott sántít ez a magyarázat, hogy a fővárosi fideszesek valószínűleg gyengék ahhoz, hogy Pokornit rugdosó cikket helyezzenek el a Nemzetben. Ha csak nem kaptak rá engedélyt – de ez már az első, a „legvalószínűbb” változat mutánsa.

Azért idézzük egyik fővárosi fideszes segítőnket: „Örülök, hogy Zoli kapaszkodót talált a XII. kerületben, kell az neki a nagy útkeresés közepette. De most még nagyon nem kéne bejönnie a közgyűlésbe. Kevés a pozíció, meg volna is mit tanulnia. A budapesti politika más ám, mint az országos.” Tessék ebből érteni, Pokorni úr!
A legérdekesebb.

„Nem tudnak ezek semmit – így kommentálja a fenti két verzió hirdetőit ősrégi, ritkán tévedő forrásunk. – Viktor nem volt beavatva, ez Simicska magánakciója.” Úgy véli: Orbán szívesen távolodna régi „pénztárosától”, Simicska Lajostól, s inkább támaszkodna a cikkben a Pokornit körülvevő „minden hájjal megkent üzletemberek”-ként jelölt csoportra. Állítja, Simicska sértett, agresszív és kiszámíthatatlan, ha megszólal, árt a Fidesznek. (Emlékezetes, Simicska a kampány alatt a Magyar Nemzetben kijelentette: elvágja mindazok torkát, akik a gyerekeihez, a családjához nyúlnak. Utóbb kiderült, egy direktmarketinges tucatlevél ragadtatta e reakcióra a volt APEH-elnököt. A küldeményben az állt, hogy az amúgy vállalkozások adásvételével foglalkozó feladó szívesen megvenné a címzett cégeit.)

De a „vajon ki fúrja Pokornit?” kérdésnél van egy fontosabb eleme is a történetnek.

Néhány hete hallottuk a hírt, hogy formálódik egy Fidesz-közeli liberális párt. Amelynek talán csak annyi a dolga, hogy 2010-ben kirántson legalább 2 százalékot az SZDSZ alól (és ezzel kiejtse a szabad demokratákat az Országgyűlésből), de az is lehet, hogy a szövetségen belül nyilvánvalóan létező nemzeti liberális erőket „becsatornázza”. A pletyka már május elején arról szólt, hogy Stumpf István, Pokorni Zoltán és egy a Fidesz alapítói közé tartozó üzletember neve fémjelezné a fideszliberálisokat. Hogy csupán tagozat lennének, mint például a kisgazdák, vagy szatellitpárt, mint a KDNP, netán elszabaduló szatellit, mint az MDF – ma még kérdés.

Mindenesetre a rávaló pénz – legalábbis segítőnk szerint – lassan, de biztosan gyűlik. (Mennyibe kerül egy párt? Egy év költsége nem több, mint – mondjuk – fél kilométer autópálya.) A hiperpragmatikus Orbán pedig, aki nyíltan sosem vállalná föl, hogy jószántából elvisel maga mellett szabadelvűeket, a megfelelő pillanatban duzzogva újabb szövetséget kötne, „csak hogy leválthassuk a komcsikat”.

Segítőink szerint alakul a Simicskához kötődő jobbos médiabirodalom (Magyar Nemzet, Hír TV) alternatívája is. A mérsékelt jobbnak már most van egy normális hetilapja (Heti Válasz), legalábbis baráti a viszonya a Széles Gábor-féle Echo TV-vel, talán még a napilapjával is az lehet. Ha feláll egy ilyen triász, a tagjaival valószínűleg a hirdetők is bátrabban szóba állnának.

Vigyázat, liberális veszély!