Helló!

Nekem ez a könyv olyan olvasmányélmény, amelyből az életem során nem sok volt. Nekem fel sem tűnt hogy ez szerelemről szólt, bennem a kilátástalanság, a tehetetlenség, a szeretett személy elvesztéséért érzett aggódás, a miért pont én? érzés, és ehhez hasonlók domináltak. Vagy mint apát a születendő/megszületett gyermek sorsa körüli bonyodalmak alakulása kavart föl.

Tetszett ahogy az embernek lehetősége adódik a mozaikdarabkák összerakására, az időben elcsúszott történetek "áhá" jellegű összevarrására...

Sokszor írtam már, míg gyermekkoromban majdnem minden egyes Kozmosz Könyv témája új volt, azóta 90%-ban az ember már ismert téma újrafeldolgozását kapja kézbe. Ezért én különösen élvezem, ha egy olyan történet akad a kezembe, amely ötletét addig a pontig még nem olvastam.

Itt az "Időben Hontalan Személy" ötlete ilyen.

Érdekes a terhesség kérdésének a boncolgatása, másrészről viszont az hogy egy alkalommal lottónyereménnyel (előre megtudja a számokat mikor a jövőben jár) segíti ki magát azért zavar, mert ha ez lehetséges volna (a könyvben lehetséges), akkor bizony alapjaiban rázná meg a gazdaságot és ezt akkor kötelesség lett volna kifejteni a könyben ezt a vonatkozást.
Csakhogy ha ebbe belegondolok, akkor nem jön ki más, minthogy az IHSZ-eket karanténba zárják vagy valahogy keményen ellenőrzik, netán rájuk teszi a kezét a katonaság, hiszen aki a jövőt ismeri, a világot uralhatja, és ez túlságosan nagy dió ahhoz, hogy csak úgy át lehetne lépni rajta.
A könyv meg egyszerűen úgy tesz, mintha EZ nem is lenne kérdés.

DonQ*