Pál apostol azt mondja a Gal 3,24-ben, hogy a törvény Krisztusra vezérlő mesterévé lett.

 

Ami több szempontból sem igaz.

 

1. A törvény sehol nem parancsolta meg, hogy szeresd a Jézus Krisztust. Ellenben azt megparancsolja, hogy szeresd a Te Urad, Istenedet. Amiből az, következik, hogy a zsidók mind máig szeretik az Istent, viszont nem szeretik, sőt tagadják a  Krisztust. A törvény nem vezérel Krisztusra.

 

2. Jézus sehol nem mondja, hogy a törvény betartása hozzá vezérli az embert.

Viszont azt mondja, hogy ha valaki hallott az Atyáról, az "énhozzám jő". Sőt a gazdag ifjúnak azt is mondja, hogy ha megcselekszed a parancsolatokat, akkor bemehetsz az örök életre. De nem őhozzá. Ott, a beszélgetés közben ugyanis pontosítja, ha az ifjú tökéletes akar lenni, akkor forduljon őhozzá és kövesse. A törvény nem feltétele a Krisztus követésének. A törvény betartása nem vezérel Krisztushoz, sőt a gazdag ífjú, aki betartotta a törvényt kora ifjúságától fogva,  el is ment tőle.

 

3. Szeretetet nem lehet parancsra cselekedni, még ha Istent kell is szeretni. Ezzel párhuzamosan viszont, parancsszerűen szeretve, félve a törvény büntetésétől lehet azt mutatni, mintha szeretné a kötelezett félt. Lásd keresztény képmutatás. A szeretet törvény (elválaszthatatlan a büntetéstől) általi megparancsolása tehát képmutatást szül. Mégpedig a büntetéstől való félelem, a megfélemlítés által. A törvény nem szül szeretetet, mégha parancsba is adja. Viszont félelmet igen. Maga Pál is kijelenti, ha a törvény képes lenne megeleveníteni, törvényből lenne az igazság. (Gal 3,21) Tehát képtelen a törvény Krisztushoz vezérelni.