Szép és tartalmas beszéd, Zoltai beszédíró teamje kifogástalanul működik. Szól a kezdeményezésünkről is, természetesen nem értek vele egyett és meg is tudom indokolni, hogy miért, de ennek ellenére és ettől függetlenül, ha valaki nemcsak repetitíve és kínosan váladékozn jár ide, érdemes elolvasnia:

 

Hölgyeim és Uraim!

 

 

Magyarországon választások voltak. Most a munka, az építkezés ideje következik. Európa kinyílott hazánk előtt, de a harmonikus illeszkedés rengeteg gonddal, tengernyi feladattal jár együtt. A siker záloga alighanem a kompromisszumok folyamatos megtalálása, s persze a honi közmegegyezés az együttműködésben, de leginkább a közös érdek felismerése a nyugalomban. Ami pedig ettől elválaszthatatlan: a társadalmi fejlődés érdeke.

 

 

Talán a vad mondatok ideje véget ért. Nem volna jó Újra értesülni a bankárról, akinek "csak" a pénze büdös, ismételten nem volna felemelő érzés áttételes neveket hallani a "büdös zsidó" költőtől, aki "csak" beigazolódó gettó-félelmét Írta szomorú soraiba, mint ahogy ma "SA" és "SD" alakulatokkal se szívesen találkoznánk a magyar közélet védútjain.

 

 

Béke kell és kézfogás, értő figyelem és elegancia, barátság a jövőért, hogy kölcsönös előnyére legyünk egymásnak, hazánknak. Ez a felekezeti élet alapja is. A jog, a szabadság foka, az egyenlőség mértékben és rangban azonos, demokráciában nem is lehet másként.

 

 

Bízunk abban, gondjaink leküzdésével mielőbb gazdagodó korszak áll előttünk. Örülnék, ha mindenki tudná, tapasztalná: mi, zsidó emberek, közösségünk keretén belül és azon kívül, egyénekként is, készséggel és fáradhatatlanul segítjük a magyar nép és társadalom, a magyar gazdaság, a tudomány és a művészet szárnyalását. Erőnkkel, tanultságunkkal, kapcsolatainkkal minden szinten hozzájárulunk szomszédaink és egyben az országunkkal érintkező régiók előrehaladásához.

 

Mindent megteszünk az Európai Unió kiteljesedéséért, az ENSZ-család méltóságáért.

 

 

Tisztelt Tanácskozás!

 

 

És most a magyarországi zsidóság néhány fontos kérdéséről. Ezekről most és mindig beszélnünk kell.

 

 

Szociológiai felmérések készültek a hazai zsidó népesség zsidó tudati elkötelezettségéről, vallásságáról, a holokauszthoz való viszonyáról. Tapasztaljuk a meg-megjelenő törekvéseket átalakulásról, megújulásról. Hála az Égnek, élő zsidóságról van szó, tehát természetes közegünkben a mozgás, Új ötletek, megoldási javaslatok születése.

 

 

Némely elvek meghatározóak.

 

 

Egy: A zsinagóga Zsidóságunk a minján fundamentumára épül. A Tóraolvasás, a Szombat köszöntésére, a megannyi ünnepi és hétköznapi szertartásra. A britre. Tehát minden Út a templomba vezet.

 

 

Kettő: Ebből következik a Sulhan Áruk. Ha más princípiumot veszünk, és nem ezt, azt bárki nevezheti kulturális szerveződésnek lett légyen bármily igényes, fantáziadús, okos, irodalmi színvonalú, de az már nem zsidóság. Csak olyan. Innen a feloldódás, a párolgás kémiai, fizikai folyamat, a "Vége Csapó" időben, könnyen kiszámítható. Ez nem fundamentalizzmus. Ez a lényeg filozófiája. Valami vagy az, vagy nem az.

 

 

A "nemzetiségi zsidó" is kitérő zsákutca. Nincs történelmi hagyománya, struktúrája a magyar zsidó fejlődésben, s ma, amikor demokrácia és szabadság vesz körül bennünket, minden elérhető, amit a "nemzetiségi zsidó" fogalom elvben nyújtani tud. És nem ad nyelvtudást, vallást és hitet, históriai öntudatot, nemzetiségi hagyományt, ezáltal társadalmi értelemben céltalan. Lehetne persze nyelvtanfolyamokat szervezni, ám az még mindig nem volna zsidóság. Mert hogy iskola ma is van, számos helyen tanítanak történelemről, sőt hébert. De hadd említsek valami furcsát: ha valaki a gálutban kíván elkötelezett "nemzetiségi zsidó" lenni, Vajon miért nem települ át Izraelbe, ahol az alijások előtt nyitva a kapu, s az Országnak, Erecnek szüksége is van Új lelkes erőkre? Ilyet, persze, demokrata nem kérdez, mindenki Ott él, ahol kedve van, s ott valósítja meg Önmagát. A kezdeményezőknek sikert kívánok, de egyet mindenképpen, ami talán nem érdektelen: okos realitást.

 

 

Három: A szervezettség.

 

A mai megoldás magyar hagyomány, sok módosítással. Minden templomnak van elöljárósága, a templomok önként csatlakoznak az országos szervezethez, míg a regionális szervezetnek újabb tagjai lehetnek. Debrecen és többen így működnek.

Tehát még egyszer: több megoldás létezik, hiszen az elöljárók közgyűlési delegátusai szavatolják a demokráciát, az egészben képviselik a részt, a helyi érdeket.

 

 

Csakugyan bonyolult ez az építkezési forma. Hiszen a kapcsolattartás a haza kormányzati és önkormányzati szférával, a társ-egyházakkal, továbbá a felekezeti iskola-kérdés, az egészségügy, a szociálpolitika intézése olykor nagyon is centrális kötelem. Aztán jelen vannak a nemzetközi feladatok. A kifejezetten zsidó diplomácia és annak több szintje; a szomszédsággal, az Európai Unióval való együttműködés, s ezek nem intéződhetnek szétforgácsoltan, csakis áttekinthetően. Mindent összevéve: mi, akik hosszú ideje végezzük a magyar zsidóság ügyeinek intézését, igenis el tudjuk képzelni, az átalakulást, sőt ösztökélni is tudjuk azt, annak hangsúlyozásával, hogy sohase kerüljön veszélybe a zsinagóga, vele a zsidó szokásjog, s természetes az iskola, az egészségügy és a szociálpolitika.

 

 

Négy: A világi és a vallási vezetés. A magyar rabbikar kiválóan felkészült, szellemi ereje teljében van. Büszkék vagyunk rangjukra, tekintélyükre, igyekezetük révén körzetükben mind élénkebb zsidó élet tanúi vagyunk. Megnőtt vonzerejük. Részt vesznek a honi tudományos életben. A grémium emberi, szakmai, jogi, anyagi és kapcsolati helyzete szilárd és a felmerülő gondokat akár folyamatos párbeszéddel, ha kell, újra és újra kezdett kompromisszum-kereséssel oldjuk meg.

 

Együttműködésünkben mindenki szuverenitását kölcsönösen tiszteletben tartjuk, s kialakult gyakorlatunk, hogy addig nem állunk fel az asztaltól, amíg megértéssel kezet nem fogunk.

Ha ma, az Isten által megadott időnkben próféta lépne fel közöttünk, magunk is azok volnánk, akik ajtót tárnak előtte. Vágyunk arra, hogy valaki nagy erővel, látnoki hittel fölvázolja teendőinket, kijelölje hitcselekvésünk határát, Új lélekkel töltse meg odaadásunkat. Szava eljutna minden zsidóhoz, reménnyel töltené meg a testet, erővel a karokat, s új lángot gyújtana gyertyáinkba.

 

 

De addig minden egyes zsidó embernek, akinek fontos a közösségünk, a zsinagóga, a hagyomány, neki magának, személy szerint kell vállalni a "magid" szerepét. Ki-ki önmaga prófétájaként tegye szellemét fogékonnyá az Ősi parancsolat megvalósítására, Szívét készítse fel a közös dobbanásra, a harmóniára.

Mert én hiszek abban, hogy ez a magyar zsidóság — múltja tetteivel — kivételes adottságokat hordoz. Sok tekintetben példát adott az emberiségnek — gondoljunk csak rabbijainkra tudósainkra, művészeinkre, közgazdászainkra —‚ jelen vagyunk mi is Európa cselekvő közösségei között, s rokonaink nem hiányoznak Izrael építői közül. És innen már csak egy lépés, hogy kihasználjuk meglevő lehetőségeinket, a jövőben is kezdeményezői, ösztönzői, s cselekvői legyünk a sokrétű uniós kooperációnak.

 

Ehhez azonban valóban az szükséges, hogy idehaza felgyorsítsuk és be fejezzük szervezeteink átalakítását, hatékonyabbá tegyük a közösségi munkát, Új térhez segítsük a jó kezdeményezéseket. A fiatalok, a zsidóságuk iránt új vonzalmat érzők pedig fedezzék fel vallásunk szépségeit, találják meg benne a tanélmények szépségét, s színesítsék 21. századi modern emberi tartalommal az éppen velük kiteljesedő egyre egységesebb programunkat.

 

 

Tisztelt Tanácskozás!

Ez a zsidóság az Örökkévaló választottja, hitében elkötelezett a testvéri béke iránt. Minden erőnkkel, odaadással vállalunk közösséget a magyar nép teremtő törekvéseivel, s azon vagyunk, hogy országunk Európai Uniós céljai maradéktalanul megvalósuljanak. Kettős identitásunk a lélek, a szellem, a morál jegyében töretlen. Állampolgárként példamutató tudatossággal, felelősségteljesen, cselekvő energiákkal telten élünk.

Amiként a világ arculatát gyökeresen megváltoztató komputer-korszak megálmodója és megteremtője, a magyar-zsidó Neumann János — Einstein, Fermi, Oppenheimer és Teller Ede barátja — Los Alamosban és máshol, élete végéig büszke Volt magyarságára, őrizte Arany Jánosi anyanyelvét, miközben átérezte zsidósága minden terhét és kötelezettségét, mi sem mondunk mást. Szeretjük tehetséges, befogadó magyar nép toleranciáját, együtt lélegzünk az országgal, boldogulása a miénk, a sajátunk.

 

És jól esik; hogy társaink — a jelen és a holnap küzdelmeiben — bíznak az itt élő zsidók szorgalmában, kisugárzásában s velünk mondják:

 

"Barátaim, együtt gyorsabban haladunk és messzebbre jutunk!"

Köszönöm, hogy meghallgattak.

 

 

Mazsihisz news