Deák Gábor akkor is, most is a nemzetiségi kezdeményezés mellett állt és állt. Akkor zsidó szervezetek megbízotjaként tárgyalt, ezért kellett felállnia a kereksztaltól.

Seres Attila szintén a kezdeményezét szervező társaság tagja, igen sok tekintetben egy platformon vagyunk mi ketten, például én is azt gondolom és szorgalmazom, lényegében ma már elkésve, hogy az ellenérveket és ellenérzéseket és ellenérdekeket felmérve eszmei hátteret kellett volna teremteni, vitákat generálni, majd célcsoportokra lebontva megfogalmazni a kommunikációt. Ez akár egy-két év mindenképpen tanulságos és termékeny munkáját is jelenthette volna.

Abban nem értünk egyet, hogy a jelentős szervezetek álláspontja ebben az esetben lényegesen megváltozott volna, mivel szinte valamennyien a Mazsihisz éves hárommilliárdos keretén csüngenek, annak meg az ellenérdekeltsége egyértelmű.

Meg abban sem, hogy ha a kezdeményezés végül is sikerrel jár, minden pancserség és színvonaltalanság és amatőrizmus ellenére, az valamilyen relevánsan negatív  értelemben a XXI. szd első zsidótörvényének megszületésével járna. Nem így van: törvényes és kitölthető  kereteket teremtene a kialakítandó szekuláris zsidó képviseleti rendszernek és jól érthető, pontosan megnevezhető és  előzetes (vallásos, nem vallásos, cionista, anticionista, konzervatív, progresszív) részelkötelezettséget vagy mozgalmi életet nem igénylő, akárcsak elvi alternatívát jelenthet az asszimilációnak.