Na, hogy a döntőről is legyen valami:

Nem volt egyszerű dolog megszervezni a túrát, mert rendhagyó módon csuklósbusszal vágtunk neki a túrának, ez pedig nem várt problémákat vetett fel.. Többek közt valami szabályzatban le volt írva, hogy álló emberek nem utazhatnak különjáraton. Egy kis kenőpénzzel sikerült elsikálni a dolgot! :)

Sikerült összehozni egy 76 fős keretet a buszra (azért csak ennyit, mert nem volt több jegy...), és így indulhattunk neki a nem rövid útnak.
11-kor indulás, boroskólák behűtve, dobok, zászlók a buszon, ablakon a régi A.B-s feliratok. Szóval nagy túrának ígérkezett, és mint kiderült, az is lett:

Rövid buszozás után első megálló Németkér, ahol gyors meg is hoztuk a kocsma napi forgalmát. Zenegép, italozás, és felcsendültek az első nóták is, majd kb. 20 perc után irány Cece, és a következő megálló:
Itt már kaland is akadt, egy lovaskocsi személyében. A kocsis elkezdte a bíztatásunkra hajtani a lovakat, és amikor be akart fékezni, akkor kiszakadt a kereke, és mi segítettünk leparkolni a megroggyant kocsit. :) A nótázás innentől már folyamatossá vált, és ha már Cecén voltunk, küldtünk is gyors a Mi Cecénknek egy üdvözlő dalt! :)
Irány tovább, a következő megálló kicsit távolabb Cigányfaluban Sárkeresztúron volt. Na, itt már csúcsosodott a hangulat, a helyiek meg röpke bemutatót tartottak nekünk, gumicsikorgatásból, kézifékes megfordulásból, meg hasonló autós mutatványokból. Eközben mi Cziglernek gyártottunk egy dalt, amit neki is elküldtünk sms-ben. Na jó, ezt leírom:

Elverjük a Fehérvárt, mint Czigler a búvárt,
Mert bunyóban mi uraljuk szép magyar hazát,
Ütni is csak mi tudunk, mert nálunk nincsen ész,
És az öklünk kőkemény, kőkemény!
Újabb öltés lesz az arcon!
Újabb öltés lesz az arcon!
Újabb öltés lesz az arcon!
És nem lesz többé gond, gond, gond!

:-) Lacikának nagyon tetszett, meg a csapatnak is! Meccs előtt is énekeltük neki, gondolom ezért pörgött fel ennyire! :))

Hogy haladjunk tovább, irány 3 km-el arrébb, egy fogadóba. Itt közös fényképezés, "Nightwish" (remélem így kell írni) pólóégetés, és farönk lopás, az álló utasoknak.

Kb. egy órával meccs előtt érkeztünk Fehérvárra, és ott lassú menetben a zászlókat az ablakon kidugva, végig énekelve haladtunk a csarnok felé.
Fél órával a kezdés előtt, egy szinte üres csarnok fogadott minket, fehérváriak alig voltak, csak a mi szektorunk telt egyre jobban. Mi pedig folyamatosan szurkoltunk már ekkor is. Ez a helyieknek nem nagyon tetszhetett, mert először csak bekapcsolták a zenét, majd egyre jobban felhangosították. Persze szinte rögtön megszületett a "hangosíts paraszt" rigmus, meg még egy nóta, ami nem ugrik most be. Ennek lett eredménye is, mert kicsit később le lett kapcsolva a zene.

Kezdésre lettünk olyan 250-300-an, és bemutatástól nyomtuk folyamatosan. A fehérváriak ekkor kezdtek szurkolni, bár inkább csak a dudákat lehetett hallani tőlük… Elénekeltük a Himnuszt, majd kezdődhetett a meccs. Nem mondom, hogy nagyon változatosak lettünk volna, de azért nem csak A-SE tütürütütü volt. Hangosak voltunk, mert aki eljött, az nagyrészt szurkolt is (itt jegyzem meg, hogy nem csak azért voltunk sokan, mert a paksi családos divatok eljöttek a meccsre, hanem mert összeállt nagyrészt a régi A.B.is, akik sokat segítettek, köszi nekik!). Az utóbbi évek egyik legjobb szurkolását nyújtottuk paksi szinten, idén meg alighanem a legjobbat.
A meccs végén sokáig éltettük a csapatot, visszahívtuk a fiúkat, és szinte már üres volt a csarnok, mikor mi vendégszurkolók elhagytuk a pályát. Csarnokon kívül tovább folytattuk az ünneplést, majd nagy nehezen elindultunk hazafelé.
Abánál megálltunk megint, és bevártuk a csapatot, és még egyszer köszöntöttük őket, majd hazajöttünk.


Nagyon jól sikerült kis túra volt szerintem!
Az esett a legjobban, mikor a paksi játékosok mondták, hogy a végén az Albacomp játékosai megdícsérték a szurkolásunkat, és azt mondták, örülnének, ha Fehérváron is ilyen hangulatot csinálnának az emberek!


Ennyi, remélem mindent leírtam, amit akartam.


Hajrá ASE!!!
Hajrá Atomic Boys!!!!