Hát, az én levegőmben az motoszkál, hogy pl az még nem derült ki, hogy miért is, meg hogyan csúnyák, vagy szépek ezek a szereplők. A férfi népszerű, szórakoztató társasági embernek tűnik. Az ilyen embereket szerintem sosem szokta csúnyának látni a környezetük, legyenek bármilyenek is. Ha a mesélő mégis azt mondja, hogy csúnya férfi, akkor vagy nagyon felületes szemlélő, vagy a férfi belső tulajdonságaira utal.

Én azt választottam, hogy a belső tulajdonságaira utal, ennek megfelelően megbüntettem a történet végére:)
A hétköznapi verzióban úgy, hogy nem veszi észre a legszebb pillanatokat, lemarad mindenről, a boldogság lehetőségéről is. A drámai végben rájön erre, és arra is, hogy nem tudna megváltozni, ebből meg arra, hogy életképtelen. A furcsa végben pedig éppen ezek miatt megbolondul.

Kíváncsi lennék, hogy mások levegőjében mi motoszkál!