Mivelhogy a hitelesség nem igazolja egy tanítás igazságát ezért beszélek az írások megértéséről. Mert lehet valami pontatlan, tévesen megfogalmazva, rosszul emlékezve leírva, de azért ha alaposan áttanulmányozzuk az írás mondanivalóit azért valamiféle lényeg ki fog derülni. Ha persze ez értéktelen, akkor az írást eldobjuk. Én azonban arról beszélek, hogy az evangéliumban igazi értéket lehet találni, ha nem úgy közelítjük meg ahogy a kereszténység. Tehát ahogy különböző előre elfogadott hitelvek alapján válogatni kezdi egy írás helyes vagy helytelen értelmezéseit, hanem  tényleges kutatómunkáról beszélek, amit az életben megtapasztalva bizonyítékokkal is alá lehet támasztani.

 

Lényegtelen, hogy a zsidók az első évszázadokban a Tóra vagy a rómaiak törvényeit hagyták érvényesülni részben, válogatva, módosítva vagy egészben alkalmazva az életükben, ugyanis mindegyik immár emberi rendeletek halmazát képezi. Hiába adta Isten Izraelnek, a szerződésben értelmezett következményekben már nem részesülhet, hiszen a szerződés fel lett mondva.

Mit jelent ez? Azt, hogyha Izrael most szegről végre elkezdi teljesíteni a Tóra előírásait, Isten nem fogja megáldani őket, sem a törvényben megígért áldásokban és bőségben részesíteni őket, sem nem fogja ellenségeitől megszabadítani. Ha pedig teljesen elveti a Tórát, minden példányát túzön megégeti és ölni, rabolni és bálványokat imádni kezd, akkor Isten nem fogja őket a törvényben megígért átkokban, büntetésekben részesíteni, nem fogja a törvény megszegésért a népet fogságra és pusztulásra adni. Izrael minden cselekedete immár úgy lesz minősítve, mint ahogy a pogányok cselekedetei lesznek minősítve. A pogányoknak is van törványkönyvük, miért ne használják a zsidók a Tőrát tovább? A baj az, hogy míg a pogányok változtathatnak törvénykönyveiken az élet változásait figyelembe véve, a zsidóknek nehezebb dolguk van, mert a Tórán elkövetett minden változásról azt gondolják, hogy Isten parancsolatát hágják át általa.

 

Hogy a népnek törvényre és szabályokra van szüksége, azt nem az Isten mutatta meg, hanem a balgatag emberiség. Jézus például pont egy új utat próbált megvilágítani, szerintem a történelemben először, amelyben a szeretet, a szabadság és megértés gyakorlásával lehetővé válna a büntető törvények és előírások lecserélése egy megértő és igazságos gyakorlatra. Ám ragaszkodunk a hatalmi szerkezeteinkhez, a gazdasági felosztásokhoz, a vallási igazolásainkhoz, amely szerkezetek, a hozzá tartozó intzményekkel és szervezetekkel a javaink előállítása és védelme érdekében hajlandó szembefordulni akár az emberi élettel és méltósággal. Ez pedig termeli az összeütközéseket, az ellenségeskedéseket, a legjobb megoldás mind máig balgatag életünk fenntartására, hogy törvényekkel és rendeletekkel hagyjuk szabályozni magunkat, lehetőséget biztosítva magunk kihasználására és elnyomására is. A kereszténység, a vasárnapi istentiszteleteivel képtelen rámutatni a világban bonyolódó igazságtalanságokra és gonoszságokra. Ujjal mutogatni persze tud, de megoldást adni nem. Pedig Jézus az első volt azok között, akik az igazságot és a békét megpróbálták a földön megvalósítani. Kellett nekünk?

 

Kik lesznek Istentől tanította? Isten szétnéz a földön és keresi ki van aki értelmes isten kereső. Azt tudja igazságra tanítani, aki hajlandó a tévedésekről lemondani.

Soha semmi nem késő, hogy a 2000 év alatt ő kiket tanított, az lehetséges, hogy nem került a média tudomására.

 

Hogy Jézus miket tanított, nagyjából benne van az evangéliumokban. Azért mondom nagyjából, mert a többi már egyéni keresésre van utalva. Tehát nem írásmagyarázókra.

 

Nem az a cél, hogy egy értelmezhetetlen mindenkit szeretek módszert találjak fel és adjak tovább. Annak viszont mindeképp jelentőséget tuléajdonítok, hogy az ember, a saját környezetében lépéseket tegyen annak felismerésére, hogy a szeretetlenséget milyen félreértések vagy szándékos félrevezetések sérelmei biztosítják. Ez egész biztosan segít azoknak a konfliktusoknak és problémáknak önálló megoldásában, amelyekben tulajdonképpen maga is él.