Inkább tűnik úgy, hogy Isten nem is bocsátja meg a bűneinket, amíg mi meg nem bocsátunk az ellenünk vétkező embereknek

 

Úgy van. Ez a helyes irányvonal. Tehát teljesen felesleges az engesztelő áldozat.

 

Nem varrom rád a tízparancsolat törvényként való kezelését. Csak tudod aki úgy védi a törvény betöltését, ahogy a keresztények én azokról beszélek.

 

Ha Jézusnak be kellett volna teljesíteni a Tórát, akkor milyen törvényben előírt engesztelő áldozatokat végzett vagy végeztetett ami előtt megbocsátott?

 

A gondolat és ciráda között mindig van összefüggés. Ha nem közlöm világosan kérdezz csak rá.

 

Keresztelő János nem az áldozat miatt hivatkozott bárányként Jézusra, hanem a szelídség és ártatlanság jelképeként. Így említi meg az ószövetség is.

Ésaiás 40,11:

Mint pásztor, nyáját úgy legelteti, karjára gyûjti a bárányokat és ölében hordozza, a szoptatósokat szelíden vezeti.

vagy amikor Jézus a juhok pásztoraként azonosítja magát. Ott sem áldozatként tünteti fel a bárányokat.

Sőt maga János is később ismét bárányként hívja Jézust, a tanítványok előtt, de ezzel nem a bárány áldozati jellegét kívánta hanoztatni.

 

Bocsánat én sem személyeskedni kívánok.

Az értetlenség azonban minden kor legnagyobb problémája. Az eredmény az igazság és a hamisság összezavarása. A félreértések, a tévedések, a rossz igemagyarázatok, a szándékos félrevezetések az élet minden területét átitatják, nem csak a vallás vagy a Biblia területeit. Vannak keresztény írásmagyarázók akik a gondolkodást és az értelmet kifejezetten tetves ellenállásnak hívják, isten ellen való lázadásnak. De ők még nem tudják, hogy ha Isten akaratát meg akarják cselekedeni nem fog menni, ha folyamatosan félreértik.