Pál egyértelműen tanítja, hogy az egyszeri tökéletes áldozat miatt nincs többé áldozás, hanem "csak" a bűnbocsánat, épp erre az egy tökéletes áldozatra hivatkozva. Eszerint Jézus azért bocsáthatta és bocsáthatja meg a bűnöket, mert azok büntetését magára vállalta. És most elsősorban nem a pogányokról beszélek, hanem a (még akkor) a Törvény hatálya alatt élő zsidókról.

Viszont lehet, hogy nem voltam érthető, nem erre irányult a kérdésem, megpróbálom egyenesebben: miért szeressek egyáltalán, miért ne gázoljak át mindenen és mindenkin a magam tetszése szerint legfeljebb a retorziók miatt korlátozva magam?