Bizonyára van már ilyen a neten. Arra gondoltam, hogy van az a történetmesélési technika, ami az olvasóra bízza, hogy a szereplőket megítélje, a cselekedeteik alapján, ilyenkor nincsenek olyan mondatok, hogy "... arra gondolt ...", így a szereplők belső gondolatait az olvasónak nincs "joga" megismerni, de természetesen megpróbálhatja kitalálni. Ilyen történetet úgy érzem nehezebb írni, és talán több értelmezést is megenged, mint az olyan, amiben az író, istenként elmond mindent, még a gondolatokat is. Ebben a történetben próbáltam távol maradni, persze nem sikerült teljesen, de ahol közelebb mentem, ott is talán az író, vagy az elképzelt néző gondolatait látjuk, nem a szereplőkét. Ezért érzem úgy, hogy valahogy így is kellene befejezni.