Mint akit vendégségbe hívtak,

csak kissé pongyolán;

és bár a család is ismerős talán:

nem tudom, mennem kéne már

vagy maradnom kéne még;

amiből kínálnak, vennem

vagy nemkérnem illenék;

 

Ülvén a tárgyak közt –

ismerős mind, de mégis,

egyik sem enyém –

megszoknak lassan,

furcsa idegent,

ki nem árt, és csak

üres helye tűnik fel,

ha végül hazament.