Megpróbálom másképp megvilágítani, hogy nem a szeretet van alávetve a törvénynek, hanem a törvény a szeretetnek. Nem az ember van a törvényért, hanem a törvény az emberért. Nem az ember van a szombatért, hanem a szombat az emberért.

 

Te például azonnal szereted az atyádfiát, amikor rádparancsolnak?

 

Nem azért kell szeretni Istent mert rád van parancsolva. Nem azért kell szeretni bárkit is, mert a törvényben Mózes megparancsolta Izraelnek.

 

A törvényt Isten ennek biztosítására adta Izraelnek, hogy éljen, mégpedig azáltal, hogy kiirtotta közülük azokat a törvény által, akik megszegték a parancsot. Ha nem kellett volna kiírtani, akkor nem lett volna parancsba sem adva, sem törvénybe foglalva.

 

Most azonban törvény nélkül jelent meg a szeretet.

Ez körülbelül ugyanaz, hogyha felépítesz egy házat, amiben lakj, akkor azt szívesen építed. Rád kell neked parancsolni ahhoz, hogy felépítsd a házad, hogy éljél valahol? Ha nem építed fel, szeretnéd ha büntetést helyeznének kilátásba?

 

A törvény és a büntetés elválaszthatatlan.

Amikor ragaszkodsz a szeretet törvényként való beteljesítésére, ragaszkodsz az egész törvény parancsolataihoz is. Azokban miért nem vagytok következetesek? Válogattok? Van legalább 613 parancsolat és rendelés Mózesnél, ami ebből a fő parancsolatból származik. Miért nem tartjátok be ti törvénytudók?