Persze, te megmondasz mindent, takarito.

Egyébként én figyeltem rád, sokszor-sokszor inkább, mint te rám. Szégyellhetnéd magad, hogy ekkora figyelmetlenséged mellett még mást vádolsz saját fogyatékosságoddal, vagy megvetéseddel!

Ha pedig gyalázatnak veszed, hogy leírom, ami van, ne viselkedj gyalázatosan. Értsd, az igazságot nem lehet alávetni a mondanivalódnak. Ha te mindenáron a mondanivalódhoz ragaszkodsz, igazság, érvek, Isten ellenére, és közben úgy teszel, mintha vitáznál, mintha másra is kíváncsi lennél, mintha fórumra írnál, akkor te hazudsz, megtévesztesz, képmutató vagy. Akkor nem az gyaláz téged, aki ezt szemedre veti, hanem te gyalázod magadat (nem is szeretnék a helyedben lenni).

Máshogy is lehetne mondani ezeket: a cél nem szentesíti az eszközt. Jó lenne, ha ezt megértenéd. Jó lenne, ha felhagynál azzal, mindenki minden érvén átlépsz, megbecsülnéd az ide írókat, mert sok órát feccöltek bele, hogy tévedéseidet megmutassák. És te rútul kihasználod őket, anélkül, hogy bármi haszna lenne az igazságnak. Jó lenne hát, ha végre belátnád és elismernéd tévedéseidet, aminek persze az lenne a természetes következménye, hogy felhagynál azzal, amibe fogtál, amit képtelenség bizonyítani (pláne a te szinteden), stb.

Te nem becsületesen "vitázol", te csak azért mímeled a vitát, hogy ellenfeleid kérdéseit kifigyelhesd, és a melléd állók érveit elhappolhasd. Nem vita ez, nem az igazságot keresed, csak a saját elméleteidet szeretnéd kiművelni, utadról le nem térsz, akármi is az igazság. Nem vita ez, hanem csak játék, sőt, rosszabb, gonosz, sötét szándékú igyekezet, plagizálással, manipulálással fűszerezve.

Ennyivel tartoztam neked, de ne félj, nem fogom hozzád hasonló érzéketlenséggel, céltudatossággal ismételgetni ugyanezt, szóltam párszor, elmondtam, amit akartam, így nincs mit újat mondanom, hát nem is szólok egy ideig.

CSerfa