Balazy írja:

"erdekes lenne egy eredmenykimutatast csinalni, hogy mennyi helyre csengettek be egy evben es mennyivel tobb tagotok lesz egy ev mulva. ebbol szamithato, hogy milyen eredmenyesen dolgoztok... illetve mennyi "igeny" van az ilyen modon valo missziora."

Van ilyen kimutatásuk. Minden évben megjelenik egy Évkönyv Jehova Tanúi tagsága számára, amelyből ki lehet mazsolázni az adatokat.Lássuk hát az 1999-2000-es szolgálati év adatait.Eszerint a 21.253 hírnök 3.432.485 órát (!) töltött prédikálással, kiadványok terjesztésével, bibliatanulmányozással, illetve újralátogatással. Ugyanakkor abban a szolgálati évben csak 962 embert kereszteltek meg. Eszerint a magyar Tanúknak átlagosan és fejenként, abban az évben 3568 órát, azaz 148 napot (!) kellett teljesíteniük azért, hogy egyetlen embert megkeresztelhessenek (a kisegítő és általános úttörők nyílván az átlag felett, sokak helyettis teljesítettek).
Ez a módszer - a keresztény missziótörténet múltját és jelenét ismerve - rendkívül alacsony hatásfokúnak tűnik. Gondolj bele, az első századi tanítványoknak miért nem volt szükségük ilyen intenzív képzési módszerre, 12 kérdéskörre, vagy 124 kérdésre, kereszteletlen hirnökökre, hirnökkárttyára, területkijelölésre, kerületkongresszusokra és egyáltalán: a Biblián és a Szentlelken kívül bárki, vagy bármi másra? Mi volt nekik, amit az Őrtorony Szervezet ennyi erőfeszítéssel próbál pótolni?

guzmen