Az 1492-re támadt ama epigon-écám, hogy a pokol/menyország mindig is itt és most van: tőlünk függ, mit élünk, ill. minek éljük meg, amit élünk. Jó ez a "vagyis POKOL/ha nem ismerjuk fel/menyorszag ha igen)".
Erre jött Mello. "Minden annyira jó vagy rossz, amennyire annak tartjuk."

1kő: hozzá nem értek. A viszonylagosság: idevág. A határos tudás - határtalan képzelet is. Elvégre a képzelet révén tágítható, amire beszűkültünk/becsukódtunk.