De meddig? Nincs valami fiziológiai határa a gerinc görbületének?

Vagy társadalmi megközelítésből: annyira semmi sincsen ezek mögött a keresztény, nemzeti és polgári értékekkel büszkélkedhető emberek mögött (és ezt most komolyan, pozitívumként, történelmi-morális háttérként értem), ami azt mondatja velük, hogy "állj, van egy családi, nemzeti és osztálytradícióm, és abba nem fér minden bele. És felállok, és kimondom, hogy tűrhetetlen..." Egy Schöpflin, egy Martonyi, egy Batthyányikörös... vagy akár, igen, mondjuk éppen a jelen cikk után és következtében, egy Deutsch, akinek a népét gyalázzák?

Ezek a züllött lumpenprolik?

Nincs önérték, megőrzendő, áthagyományozandó becsület, akár bölcs megfontolásból is tiszta látszatúnak megtartott integritás?