Kedves Mirdad!


Azta micsoda kirohanás volt!: )
Régóta gyűlhetett benned. Néha én is besokalok a fórumozástól, aztán valahogy sokan írnak nekem privátban, és akkor azt érzem, hogy van értelme ide írnom, és esetleg felvállalnom azt amit más nem mer, vagy nem akar.
Egy fontos dologban viszont nem értek egyet veled. (már, ha jól értettem azt, amit leírtál) Ez pedig a vallás ilyen szintű felemelése a dolgok közé.
Én nem gondolom, hogy a vallás a "szeretet jegyében szült." Én legalábbis nem igazán ismerek ilyen vallást: ( Lehet, hogy rosszul látom, de én ezt vettem észre. Sok vallásból hiányzik az elfogadás. Sok vallásban rengeteg a kritika az ember felé. Sok vallásban túl sok az előírás. Sok vallás szeretetet hirdetet, de valahogy mégsem azt érzem benne. Ez nem baj, mert valószínűleg nem léteznének ebben a formában, ha nem lenne rá igény. Ha sokan kiindulnának magukból, a saját belső világukból, akkor lehet, hogy egy vallás se lenne. Vagy inkább annyi vallás, ahányan vagyunk.
Az, hogy ilyen szintű indulatokat generál sokakban ez a téma azt megértem. Annyira azonosulnak a vallásukkal, hogy a személyes, magukba vetett hitet ingathatja meg, ha elkezdenek valóban élni, választani, dönteni szabadon, minden kötöttség nélkül. Óriási bátorság kell hozzá, hogy az ember az merjen lenni aki valóban. Vagy ahhoz, hogy az élete róla szóljon, ne sémákról, félelmekről.
A "filozófia", mint fogalom hozzám azért áll közelebb, mert emberi gondolatokból született, mert valakinek volt hozzá bátorsága, hogy megfigyeljen, és megállapítson valamit. Egyetlen dologról ezenyi ember ezernyi következtetésre jut, és nekem ez tetszik. Ezért érzem úgy, hogy van létjogosultsága. De gyakran, akár a vallások, köpönyeggé válik valóban, hogy a semmit takargassuk vele.
Most ennyire futotta tőlem.: )